Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Szirmai Viktória: „Új” ökológiai válság. Az újvárosi társadalmak és az ökológiai problémák

Noha az évek során, főleg 1970 óta, a különböző kiegészítő ipartelepítések miatt növekedett a szellemi munkát végzők aránya, a városok országos átlagához képest mégis mindenhol magasabb maradt a fizikai dolgozók túlsúlya. (1. Melléklet 4. százú táblát) A szellemi dolgozók jelenléte a városi országos átlaghoz képest is alacsonyabb, de különösképpen az, ha néhány tradicionális várossal vetjük egybe a vizsgált településeinket. A szellemi dolgozók között kevés a diplomás értelmiségiek aránya. A városok funkcióiból következő módon többnyire műszaki elsőgenerációs értelmiségiek lakják az új városokat. Az elvégzett osztályok átlagos számát tekintve az új városlakók iskolázottsága nem sokkal rosszabb, mint az országos városi átlag. (1. Melléklet 5. sz. táblát) Az új városokban azonban az országos átlaghoz képest jóval kevesebben végezték el a nyolc osztályt. Az iskolázatlan csoportok között magas a nők aránya. Százhalombattán például a nyolc általánosnál kevesebbel rendelkezők 80 %-a, a nyolc osztályt végzettek 71 %-a nő. A városi arányukhoz képest ez igen magas. (L Melléklet 6. sz. táblát) A társadalmi egyenlőtlenségek elsősorban a városok fejlődésének különböző időszakaiban érkezők között érzékelhetők. Az őslakók, de az első időszakban beáramló szakképzetlen "honfoglalók" is mind a mai napig megőrizték társadalmi hátrányaikat, iskolázottságuk, szakképzettségük, de anyagi-jövedelmi viszonyaik szempontjából is kedvezőtlenebb helyzetben vannak azokhoz képest, akik a városok fejlődésének későbbi lendületeiben a hatvanas, a hetvenes években érkeztek. A szakmunkások és a segéd-betanított munkások között is jelentős a társadalmi különbség. A dunaújvárosi szocilógiai kutatás szerint a szakképzett munkások nemcsak szakképzettsége, iskolázottsága magasabb, hanem általános életkörülményeik, a háztartások felszereltsége is jobb. Lakáskörülményeik annyival kedvezőbbek a szakképzetlen munkásrétegekhez képest, hogy kisebb arányban laknak zsúfolt körülmények között a jobb ökológiai pozíciójú lakásaikban. A munkások között feszülő egyenlőtlenség, demográfiai jellegzetességgel is rendelkezik. Az alacsony iskolázottságuakhoz hasonlóan a szakképzetlen munkásrétegek között szintén sok a nő. (Dunaújvárosban például a betanított munkások 62 %-a nő, míg országosan 53 %.) A szakmunkások túlnyomó többsége ezzel szemben férfi. Az értelmiség helyzete igen sajátos. Noha az általános élet- és lakáskörülményeik a szakképzetlen társadalmi csoportokhoz képest kétségkívül jobbak, jövedelmi viszonyaik nem érik el egyes kiemelt fontosságú iparágak szakképzett munkásainak a bérét. A helyi társadalmi presztízsük is alacsonyabb a munkás presztízshez képest. Az új városfejleztések jóllehet általános, majd munkástelepülésként fogalmazták meg magukat, mégsem képviselték általában még a munkásrétegek érdekeit sem. A preferált társadalmi csoportok: a városokban viszonylag hosszabb ideje élő, már megállapodott, szakképzettséget nyert fiatal- középkorú szakmunkások és azok az értelmiségiek, akik közvetlenül a fizikai dolgozók közül kerültek az értelmiség körébe. 12