Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Tóth Attila: „A pokol tornácán”

kialakult a feszített tervek eléréséhez szükséges "kényszerítő eszközök többcsatornás rendszere". A főbb keretei ennek már a hároméves terv időszakában létrejöttek. Ám a vezetés szándékainak megfelelő erőfeszítést kikényszerítő intézkedések bevezetésére csak 1950 és 1953 között került sor.

7 A korabeli munkaerő gazdálkodás a háborús mozgósításhoz hasonlítható. Akarva-akaratlanul, de ezt hangsúlyozták a munkaerő-gazdálkodásban meghonosodott olyan szakkifejezések is, mint munkaerő-állomány, munkaerő-tartalék, a munka frontja, önkényes kilépés.

8 A feszített tervek érdekében hozott adminisztratív intézkedések közül csak egyet említenénk. 1953 februárjában az Államügyészség a munkafegyelem megszilárdítása érdekében "...nyilvános tárgyalás megtartását határozta el." A Tatabányai Szénbányászati Tröszt jogi titkársága két olyan személy nevét várta a vállalatoktól, "...akik a munkafegyelem legkirívóbb megbontói, rontják a hangulatot és akiknek eltávolítása bírói ítélet alapján feltétlenül kívánatos és példamutató."

9 Az üyen és ehhez hasonló intézkedések persze nem hozták meg a hőn áhított tervszámok megvalósulását. A tények sokkal makacsabbnak bizonyultak. A minisztertanács már az ötéves terv kezdete után leszögezte, hogy "Magyarországon a gyáripari munkások munkanélkülisége megszűnt és a munkanélküliséget munkaerő hiány váltotta fel. "

1 ° Még azokban az ágazatokban is munkaerő hiány volt, amelyek stratégiai, illetve népgazdasági fontosságához nem férhetett kétség. Ilyen volt a szénbányászat, vagy a dunapentelei nagyberuházás. Ezek munkaerő szükségletét minden eszközzel biztosítani kívánták. *

1 Különösen a bányászat volt szorult helyzetben, ugyanis minden siker propaganda ellenére sem volt képes "hozni" a vezetés által megálmodott tervszámokat. A roham munkának köszönhetően, a bányák műszaki színvonala erősen leromlott, s egy idő után ez is a termelés növekedésének a gátjává vált. 1952-ben ismét szénhiány mutatkozott, s miután az ipari termelést nem korlátozták, így ezt is a lakosság sínylette meg. A munkaerő hiány, az egyoldalú mennyiségi szemlélet szinte kiprovokálta, hogy munkába állítsák a bányákban a börtönökben lévő munkaképes közbűntényes és politikai elítélteket. Ráadásul ezzel még csak jogszabályt sem sértettek. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 7000/1945. M.E. számú rendelete a közérdekű munkakötelezettség szabályozása tárgyában, illetve a 4000/1945. M.E. számú rendelet lehetőséget adott arra, hogy rabokat foglalkoztassanak különböző ipari üzemekben és a bányászatban. Miután a budapesti kitelepítéseket is két 1939-es rendelet alapján hajtották végre, nem tartjuk kizártnak, hogy a fentebb említett két jogszabály legitimálta az elítéltek foglalkoztatását. Á KOMI táborok megszervezése Hegedűs András szerint Garasin Rudolf nevéhez kötődik. Garasin a Szovjetunióból tért haza. "Ő ott is "Gulag problémákkal" foglalkozott. Nem tudom, hol állt a hierarchiában, de mindenesetre ő volt a Gulag megszervezésének szakértője. Tábornoki vagy vezérőrnagyi rangban ő lett a "Bűntetésvégrehajtás" főparancsnoka. Az ő ötlete volt - a tapasztalatot nyílván a Szovjetunióból hozta -, hogy "vállalatszerűén" kell megszervezni a börtönfoglalkoztatást. Foglalkoztatás persze mindig volt a börtönökben, és ez nem is rossz. Garasin azonban ezt a "foglalkoztatást" a vállalati gazdálkodás szintjére emelte. Ez volt a KOMI."

12 Garasin szerepe a táborok megszervezésében és irányításában máig vitatott kérdés. 126