Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Somorjai József: A földosztás története Tatabányán, 1945

Egy másik próbálkozásról értesülhetünk a MÁK Rt. 1945. október 19-ei leveléből, melyben értesítik a kisbéri elöljáróságot, hogy az arra jogosultak átvehetik az igényelt szenet. Cserében azt kérik, hogy a kocsik ne üresen jöjjenek Tatabányára, hanem a felesleges mezőgazdasági termékeikből rakják meg a szekereket, amiért azonnal hatósági áron készpénzzel fognak fizetni.

1 * A bányászok közül sokan választották azt a kényszerű megoldást, hogy a havi 8 q természetbeni szénjárandóságukat elcserélték az alföldi gazdákkal élelmiszerre.

19 A lakosság terheit növelte az is, hogy június 30-ig a Vörös Hadsereg ellátására országosan előírt 1200 vagon élelem összegyűjtését az összlakossági létszám alapján mechanikusan terhelték ki a településekre. Virág Béla a Felsőgallai Nemzeti Bizottság elnöke levélben kérte, hogy a közésget mentesítsék. Kérését azzal indokolta, hogy amit a németek itthagytak, azt az orosz katonák vitték magukkal, így a 17200 fős lakosság zöme képtelen magát ellátni. A nagy szegénységet bizonyítja az is, hogy az orosz hadsereg is népkonyhát üzemeltetett a lakosság ellátására. "A lakosok most is a környező falvakból kordén hordják össze az élelmet, mert semmi tartalékkal nem rendelkeznek, így az előírt 3120 kg vágómarhát sem tudják teljesíteni."

20 A Felsőgallai Nemzeti Bizottság ülésén az is felvetődött, hogy a jóvátétel fejében megállapított beszolgáltatásnál el kellene érni, hogy az előírt napi 250 vagon szén teljesítésén túl már semmit se kérjenek a településtől.

21 A mezőgazdasági munkák beindulását a jogbizonytalanság is hátráltatta, hiszen amíg a megye területén 1945. május végéig 2917 birtoklevelet adtak át, ezideig Tatabányán egy tulajdonos sem kapta meg ezt a fontos dokumentumot.

22 Nem zárultak még le a fellebbezések sem. Özv. Lázár Benőné kérelmét, melyben kérte, hogy 200 kat.h.-ig mentesítsék a földjét, azzal utasították el, hogy a kataszteri birtokívek megsemmisültek, így a tulajdonjog nem bizonyítható. Méltányosságból 100 kat.h.-at meghagytak.

2

* A MÁK Rt. is hónapokon keresztül nyújtotta be újabb fellebbezéseit, mivel olyan területeket is kiosztottak a tatabányai körzetben a Paradicsom-dűlőben, ami bányaterületnek minősült. Az ügy végére 1945 decemberében került pont. A határozat elismerte a bánya követelésének jogosságát, de a vitatott területre csak haszonbérleti jogot adtak.

24 Még nagyobb vitát váltott ki a Körtvélyespusztához tartozó területen lévő 700 kat.h., mely korábban Esterházy hitbizományi birtok volt. A MÁK Rt. végül a bányatörvény 131 paragrafusára való hivatkozással, mely előírta, hogy a bánya kötelessége dolgozói élelmiszerellátásáról gondoskodni, lehetőséget kapott arra, hogy a földalappal haszonbérleti szerződést kötve megtarthassa a jelzett földterületet.

25 Több sváb földbirtokos pedig a kitelepítéstől való jogos félelmében nem művelte földjét. Felsőgallán 31 személyt szólítottak fel arra, hogy végezze el az elmaradt mezőgazdasági munkákat. Félelmük jogosságát alátámasztja az MKP Vármegyei Titkárságának 1945. augusztus 14-ei levele is, melyben azt javasolták a főispánnak, hogy aki németajkú lakos nem műveli a földjét, egyszeri felszólítás után internálják.

26 A házhelyek kérdésében 1945. április 27-én született meg a végrehajtási utasítás. Először e téren is hátrányos megkülönböztetésben részesültek a tatabányai 117