Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Szirmai Viktória: „Új” ökológiai válság. Az újvárosi társadalmak és az ökológiai problémák

Az egységesen megkomponált és összekapcsolt városok kialakításának elve szinte dogma lett. A szocialista városépítés az egész város egységes megkomponálásában gondolkodott. így képzelték kizárni a spontán területi folyamatokat. A gyár és a város egysége szintén fontos tervezési elv volt. Noha ez az elv ellentmondott a lakó- és a munkahely funkcionális elkülönítésével kapcsolatos célnak. A funkcionális szemlélet alapján a lakó- és a munkahely elkülönítésére törekedtek, de a gazdaságossági megfontolások, a szállítási költségek csökkentésének a követelménye miatt túl közel kerültek a nagyüzemek és a lakóterületek. A mai környezeti problémák jelentős részben ebből fakadnak. S ezen a kialakított véderdők sem sokat segítenek. A telepítés első időszakában nem voltak környezetvédelmi követelmények. A nagyüzemek helykijelölésekor nem vették figyelembe az uralkodó széljárást. Ez a tény jelentős mértékben növeli például az ajkai hőerőmű és alumíniumkohászatból származó levegőszennyezettségi gondokat. A százhalombattai általános rendezési terv még a hatvanas években is felmentést kapott a lakó- és az ipari területek között kötelező 1000 m-es védőtávolság betartása alól. A városi lakóterületeket a szovjet gyakorlatnak megfelelően a beépítés magassága szerint differenciált övezetekre osztották. A tervek szintjén minden lakóegység számára biztosították az alapfokú intézményellátást, a bölcsődét, az óvodát. A középfokú intézményeket, az igazgatási épületeket, az üzleteket, a szállodát, a kulturális létesítményeket, az orvosi rendelőt vagy kórházat, a postát a városcentrumba, vagy ahhoz közvetlenül kapcsolódva tervezték. Az iskolát egy-egy nagyobb központi park, zöldterület mellé helyezték. A közúti és a gyalogos közlekedést szétválasztották. Több városban kerékpár közlekedést is biztosítottak. Az első ütemben felépített városrészek általában még a tervek szerint épültek. A későbbi időszakokban az elveket sorra megsértik. Az országban meglévő területi egyenlőtlenségek miatt a 60-as és 70-es években is tovább erősödik a bevándorlás. Egyre nagyobb társadalmi nyomás nehezedik a tervezésre, hogy növelje az épített lakások számát, a központi és a helyi politikai, gazdasági hatalom részéről pedig, hogy a közintézmények számára a fenntartott területek, nem egyszer a zöldterületek, majd a lakások minőségének a rovására gyarapítsák a lakásmennyiséget. Minden azzal járt, hogy a tervezés szintjén még közintézményekre, zöldterületekre fenntartott területeken is lakások épültek, s hogy egyre kevesebb közintézmény épült vagy csak jelentős késéssel, hogy egyre növekedtek a lakóterületi népsűrűségi mutatók, ahogy csökkent a lakások mérete. 4. Változások a város- és lakásfejlesztési politikában Egy 1970-ben megjelent kormányhatározat értelmében a gazdaságfejlesztés súlypontjai a kedvező adottságú és erőteljesen fejlődő települések, a nagy és középvárosok. A némi decentralizációt hozó gazdaságfejlesztési elképzelések eredményeként egyes nagy városok gazdaságilag megerősödnek és politikai alkupozícióba kerülnek, amelyek következményeként nagyobb fejlesztési pénzösszegeket és tervezési lehetőségeket vívnak ki maguknak. A nagyobb városok, megyeközpontok önálló redisztributív centrumokká válnak, maguk döntenek az infrastrukturális, lakásfejlesztési források területi elhelyezéséről, a felhasználásáról is. Ez bizonyos szempontból módosítja a várostervezés sajátosságait. A továbbra is hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszonyokban szerveződő terve9