Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)
Dr. Kubinyi András: Mátyás király és a vidéki Magyarország
tosan igazolják az 1470-es évek törvényei, de összeírási adatok is. Több telkes jobbágy lakott ugyanazon a portán, és közben nőtt a pusztán maradt telkek száma/ 5 Ez természetesen magával hozta az adóalap csökkenését és így a bevételek mérséklődését. Van azonban egy kérdés, amit ezzel kapcsolatban nem nagyon szoktak felvetni. Az adóteher növekedése valóban olyan súlyosan érintette-e a parasztságot, valóban annyira sújtotta-e, ahogy az adatok alapján gondoljuk? Ha a parasztság helyzetének "törvényszerű általános romlásából" indulunk ki, akkor feltétlenül. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy beszélhetünk-e a parasztság folyamatos elnyomorodásáról. Az nyilvánvaló, hogy olyan országrészekben, ahol vagy rossz volt a mezőgazdasági termelés, vagy a piaci viszonyok nem voltak megfelelőek, ott az adóteher valóban elviselhetetlennek látszott. Igaz, azt is meg kell jegyezni, hogy az adó kifizetésének szükséglete rákényszerítette a parasztot a piaci termelésre, és így növelte az országon belüli áruforgalmat. Ez feltétlenül hasznos volt az ország gazdasági életére. Volt azonban egy gazdag paraszti réteg, amely számára az adó kifizetése nem okozhatott nehézséget. Ez eddig sem ismeretlen , legfeljebb szűk rétegnek vették. Valószínű azonban, hogy sokkal szélesebb rétegről van szó. Nyilván, amikor 1467-ben egy vásárra menő szatai mezővárosi jobbágytól 100 aranyforintot vesznek el, különleges esetről van szó, egy mezővárosi kereskedőt rabolnak ki. 78 1481-ben viszont egy oroszi jobbágytól 21 aranyforintot zsarolnak ki, sőt utána még ki is rabolják. 79 Még egy példa. 1470-ben Bihar megyében román jobbágyok esnek hatalmaskodás áldozatává. Öt személytől visznek el állatokat is: a kár 100, 80, 65, 50 ill. 20 aranyforint. Hat személytől csak ingóságokat vittek el, a legkisebb kár 3, a legnagyobb 10 aranyforint. (Összesen 33 aranyforint.) Azaz átlag 5.5 aranyforint, az állattulajdonosoknál pedig átlag 63 aranyforint a kár. Ezek a románok nyilván nem tartoztak a leggazdagabb emberek közé, az elrabolt dolgok sem voltak feltétlenül összes értékeik, egy részük azonban feltétlenül minden nehézség nélkül adózhatott. Lehetne még számos példát idézni, a lényeg az, hogy elsősorban az állattenyésztő és szőlőbirtokos parasztság anyagi helyzete megengedte az adó nehézség nélküli megfizetését. A királyi adópolitika elsősorban erre a rétegre gondolt. Az adópolitika azonban feltétlenül hozzájárult a jobbágyságon belüli differenciálódás növekedéséhez. 81 Ez pedig lehetővé tette kisebb tőke képződését is. Sajnos, 1514-ben épp ez a gazdag parasztság szenvedett komoly károsodást. A Mátyás-i politika tehát bizonyos mértékben valóban kedvezett a jobbágyság egy részének, bár másoknak kárt okozott. Sok mindenről nem volt szó. így az egyházpolitikáról, a királyi építkezésekről, a kultúra fejlődéséről. Azt szerettem volna bemutatni, hogy a királyi politika csak másodlagosan foglalkozott a vidék problémáival. A megye és a nemesség időnként felhasználható koalíciós partnerség mellett azért volt 14
