Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Dr. Kubinyi András: Mátyás király és a vidéki Magyarország

lettek kiállítva. így kapott pl. Csejte a nádor' Pata a nádor és Losonci Albert. 7 Sárospatak Héce nevű utcája (!ez volt a legrészletesebb)

58 Palóci országbíró kérésére kiváltságlevelet. Ide sorolhatjuk azonban Ótata vámmentességének 1465-ös megerősítését is. Itt az oklevelet a zálogbirtokos Rozgonyi Rénold relatiojára állította ki a kancellária.

59 Nincs tehát szó valami kormányzati politikáról, csak arról, hogy a király kegyet gyakorolt valamely kedvelt bárójával. Meg kell azonban emlékezni két kiváltságlevélről, melyeket Komárom várához tartozó helységek kaptak. Történetírásunk ezeket igen jelentősnek tartotta, és mivel arengájuk hasonlít a Sopron számára kiadott kiváltságlevélhez, ezt mint a király és a városok megerősödő szövetségét tükröző újszerű ideológiaként értelmezi. A Neszmély mezőváros számára kiadott 147l-es l és a néhány évvel korábban, 1466-ban a Nagymegyer és Isap királyi falvaknak adott

6 oklevelekről van szó. Miután a program szerint a neszmélyi kiváltságról lesz szó, csak néhány szót róluk. Ez az arenga típus, amely a városok támogatását a királyság díszének tartja, egyáltalán nem újszerű ideológia volt. Sőt, ez volt a tatárjárás utáni magyar várospolitika elvi alátámasztása, és először 1242-ben jelent meg. Ettől kezdve, ahogy arra már régen rámutattam, ez válik a városok javára kiadott kiváltságlevelek egyik leggyakoribb arenga-típusává. Ennek ellenére nem tagadhatjuk meg propaganda szerepét. A két komáromi uradalmi kiváltság azonban világosan mutatja a királyi jobbágyok kiváltságos helyzetét az országban. Uralkodóink ugyanis nemcsak királyok, hanem magánföldesurak is voltak, így saját jobbágyaiknak nagyobb szabadságot biztosítottak másokénál, és ebben nem volt lényeges különbség mezőváros vagy falu között. Mátyás alatt pontosan ugyanezt látjuk. Ez a törvényekből is kiderül. Visszatérő rendelkezés ugyanis, hogy az adót a királyi, királynéi és a király anyjához tartozó jobbágyoktól is be kell hajtani.

6 Azaz a törvényt nem tartották meg. Különösen érdekes ebből a szempontból az 1475:7.t.c. Ez ugyanis megmondja, hogy adófizetés idején a jobbágyok a király édesanyja, Szilágyi Erzsébet birtokaira menekülnek. Szilágyi Erzsébet gazdálkodása valóban világosan rekonstruálható okleveleiből. Hogy a törvénynek mennyire igaza volt, azt egy adat világosan igazolja. 1482ben a Palóciak Ardó nevű birtokáról 24 (!) jobbágy költözött a király édesanyja Szászi nevű mezővárosába. (Beregszász) Kiderül, hogy Ardó lakóinak 300 aranyforint adót kellett volna fizetni. Szilágyi Erzsébet utasította munkácsi várnagyait, hogy fizettessék meg a Palóciaknak a 24 jobbággyal a rájuk eső adórészt.. Ezzel megakadályozta, hogy a szomszédos nagyúrral megromoljon a viszony, az áttelepült erdélyiek viszont biztosak lehettek abban, hogy a következő évben már nem kell fizetniük. A királyi jobbágyok függetlenül attól, hogy mezővárosiak, vagy falusiak voltak, feltűnően gyakran szerepelnek önálló jogi személyként. Akár királyi, akár királynéi jobbágyok voltak, felettük uruk (úrnőjük) bírói jelenléte volt 12