Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Előszó

ELŐSZÓ Ebben az esztendőben van 500 éve annak, hogy a magyar történelem egyik kiemelkedő személyisége, Hunyadi Mátyás élete véget ért. Méltó, hogy erről a nagy királyról ünnepi ülésen megemlékezhessünk. A mozgalmas életutat bejáró reneszánsz király sokfelé megfordult országhatáron belül és kívül, így az emlékezés színtere számos helység lehetne. A tatai vár és tartozékai 1463ban kerültek Mátyás király kezébe, akinek egyik kedves pihenőhelye Tata volt. Buda és Visegrád - a kormányzati központok - mögött Tata valóban a pihenést szolgálta. A mai ünnepi ülés témája - Mátyás és a vidéki Magyarország, - jól illik a múzeumügyet szerényen, de igen színvonalasan szolgáló tatai várhoz. Mátyás királyról megemlékezni számos rokon tudomány-ágazat feladata, amint ezt a mai emlékülés is ékesen bizonyítja. A szervezők - tudatos szerénységgel - nem a politikus Mátyást, a hadvezér uralkodót akarják bemutatni, hanem a reneszánsz király és a korabeli művelődés kapcsolatát. Mátyás király híres könyvtárának - a Bibliotheca Corviniana - címjegyzékéből tudjuk, hogy a gyűjtő uralkodó forgatta a természettudományokról szóló műveket is, amelyek nem voltak kisebb értékűek, mint a vallásos vagy művészeti tárgyú codexek. Mai emlékülésünkön ezért is szerepelnek ipartörténeti vagy játéktörténeti témák is. Mátyás világhírű könyvtárának töredékes címjegyzékéből is tudjuk, hogy a művelt uralkodó nemcsak a vallási és művészeti tárgyú kódexek gyűjtője és ismerője volt. Könyvtárában helye volt az orvosi, csillagászati, földrajzi és egyéb természettudományos tárgyú műveknek is. Mátyás érdeklődésének erre a területére is emlékezünk ipar- és játéktörténeti témáinkban. Mátyás király halála 500. évfordulója kapcsán többször felvetődött a kérdés: nem érte-e hátrány a nagy uralkodó emlékét, hogy a magyarországi változások következtében a korábbi "évfordulós emlékezések" forgatókönyve süllyesztőbe került? Véleményem szerint ellenkezőleg, szinte előnyére változott, hogy az elmúlt évtizedekben megszokott "kampány" emlékezés helyett, a spontánabb, bensőségesebb szervezés dominált. Ugyancsak előnyösnek tartom, hogy elmaradt a hamisan csengő erőszakolt ünneplés, a közönséget fárasztó publicisztikai dömping. Mátyás személyisége, uralkodó erényei, történeti utóélete kibírják a szerénységet az emlékezésben is. A magyar historiográfia tanúsága szerint, a történeti irodalom sem volt túlságosan kegyes Mátyáshoz. Pray György és Katona István, akik már a tudományos történetírás mesterei voltak, röviden elintézték Mátyást. Az első nagyobb összefoglalás egy külföldi történetíró - Fessier Ignác Aurél - jóvoltából és szorgalmából született meg (Mathias Corvinus König der Ungarn und Grossherzog von Schlisien MI. Breslau, 1793-94). Több mint száz esz3