Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)
Ortutay András: Neszmély mezőváros Mátyás kori oklevele
rúan utasította arra is, ha a neszmélyiek bemutatják neki az oklevelet, akkor elolvasás után adja vissza. Mátyás még életében fiának, Corvin Jánosnak adta a komáromi várat, s avval együtt Neszmély mezővárosát is. 1943. március 31-én kiadott oklevele szerint már ismét a király, II. Ulászló birtokában volt Neszmély. II. Ulászló oklevele feltüntette Neszmély mezőváros jogait. A király megtiltotta, hogy az áruikkal kereskedő neszmélyi lakosokat másutt bíróság elé állítsák, vagy bármiféle jószágukat letartóztassák. A neszmélyiek elleni ügyekben csak a neszmélyi bíró és esküdtek ítélhetnek. Megerősítette a magyar királyok által korábban adott kiváltságokat, mely szerint Neszmély polgárai és népe (cives et populi), valamint minden jószáguk mindenféle vám fizetése alól mentesek 25 . Neszmély mezőváros jelentőségét a XVI. század elején mutatja Fényes Elek ismertetése is. "1503-, 1511-, 1521- és 1525-dik évekről most is vannak a helység birtokában több rendbéli eredeti oklevelek, melyekből még az is kiviláglik, hogy akkor rendes tanáccsal bíró és függő pecsétes leveleket kiadó oppidum privilegiatum volt. E függő pecsétes levelek rendesen így kezdődtek: "Nos stb. jurati caeterique cives et hospites oppidi privilegiati de Neszmél" . A török háborúk során Neszmély kiemelt helyzete megszűnt. 1537-ben II. Ferdinándnak azt javasolták, hogy a dunai naszádosoknak adják zálogba Neszmély, Almás és Füzitő falvakat, a királyi 6470 Ft-os tartozása fejében . 1550-ben a naszádosok vajdái már nem éltek, mert a király újból elajándékozta ezeket a falvakat . 1570-ben pedig már a török adóösszeírók írták össze Neszmélyt, 12 ház után adózott, a felnőtt férfiak száma 45 volt 29 . 1552ben a magyar összeírok a pusztult helyek közt sorolták fel, 1576-ban 12 lakható házat tüntettek fel 30 . A XVIII. század első évtizedeiben, már megváltozott körülmények között mint jobbágyfalu élte életét, 1715-ben 37, 1720-ban 51 adózó jobbágyot írtak össze a faluban 31 . XV. századbeli mezővárosi dicsőségére már csak az oklevelek emlékeztettek. 25
