Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)
Dr. Kubinyi András: Mátyás király és a vidéki Magyarország
gyekben, vagy szomszédságukban jelentős királyi uradalmak voltak, így a királyt, ill. a fiát képviselő nemes ispán azokra támaszkodva tarthatta kezében a megyét. Nyilvánvaló, hogy ez a rendszer összefügg a trónörökösödés problémájával. 50 Attól tartok, hogy a középkor végi megyét nem nézhetjük csak a király és a főurak, ill. a király és a nemesek kapcsolatának tükrében.megye elsősorban az államhatalom intézkedéseinek végrehajtó szerve a király szemében, és csak másodlagos számára, hogy főúri vagy nemesi irányítás alatt áll, a lényeg az, hogy megfeleljen feladatainak. Az azonban kétségtelen, hogy uralkodása végén módosítani akart a korábbi helyzeten. Még az sem elképzelhetetlen, hogy a tekintélyesebb nemesek megyei előtérbe hozásával nem is elsősorban a főúri megyésispánok, hanem a király hihetetlen hatalommal felruházott köznemesi "tömbfőispánjai" túlzott befolyását akarta gyengíteni. Minden esetre a megye szerepe további kutatást igényel. A királyi intézkedések szabályos végrehajtási formája volt a megyei szervezet. Minden királynak, így Mátyásnak is volt még egy lehetősége, hogy királyi hatalmával élve megkerülje a szokványos intézkedések sorát. Ilyenkor többnyire a királyi udvar, az aula embereit mozgósította, velük végeztetett el "abszolút hatalmából" és nem a "jog rendjét figyelembe véve" a számára fontos feladatokat. Ezzel más helyen részletesen foglalkoztam, így arra most nem térek ki' Kérdéses azonban a mezővárosokhoz, és a jobbágysághoz fűződő viszonya. Az elmúlt korszak történetírása elismerte ugyan a kíméletlen állami adóteher meglétét, ezzel szemben azonban utalt arra, hogy az állam "biztosította a lét- és vagyonbiztonságnak a termelő munka folyamatosságához szükséges fokát, nem fojtotta el a fejlődésben előremutató, csírázó újat, a jobbágyság bizonyos része számára lehetővé téve a felemelkedést, egésze számára elviselhetőbb életfeltételeket s a kizsákmányolás pusztítóan anarchikus formái ellen védelmet nyújtott. Itt többek között a mezővárosi fejlődésre, a mezővárosi bérletekre is gondolt Elekes Lajos. A lét- és vagyonbiztonság kérdésére azt hiszem nem kell sok szót vesztegetni. Mint láttuk, ez igazán nem állt magas fokon, igaz, főként azért nem, mert a külföldön hadakozó király képtelen volt rendet tartani, ahogy arra Mátyás maga is utalt törvényeiben. Mindez azonban a nemességet legalább annyira érintette, mint a parasztságot, a rend helyreállításához elsősorban a nemesség lecsendesítése miatt fogott hozzá. Megjegyzem, hogy a bizonytalansághoz nagyban hozzájárultak a királyi katonaság kilengései, a katonák beszállásolása ellen a király csak személyes kegyként nyújtott védelmet. Ilyen "protectiot" elsősorban nemesek, vagy papok kaptak. így ez is a parasztságot sújtotta. A katonák különben olykor parancsnokaik magánügyeiben is hatalmaskodtak. Nem egyszer a katonaság vonulása elől elmenekült a nép. Vitán felül szép számban maradtak-fenn a király által kiadott és mezővárosoknak szóló kiváltságlevelek. Ezek elsősorban a kamara haszna és vámfizetés alóli mentességet tartalmaztak, azonban általában a földesúr kérésére 11
