Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
dr. László Ferenc: Magyary Zoltán és a tatai medence környezetvédelmének kapcsolata
megbízásából a Környezet és Fejlesztés Világbizottság munkált ki és az elmúlt évben tett közzé. Célszerűnek látszik, hogy e helyen felidézzünk legalább egy gondolatot a zárójelentésnek „A környezet és a fejlesztés új megközelítése" c. fejezetéből. Ez pedig a következő: „A gazdasági növekedés mindig magában hordozza a környezetkárosítás kockázatát, mivel fokozza a természetes erőforrások kihasználását. De a harmonikus fejlesztés elveit szem előtt tartó politikusok szükségszerűen arra fognak törekedni, hogy a gazdasági fejlesztés szorosan kapcsolódjék az ökológiai alapokhoz, amelyeket védeni és ápolni kell azért, hogy azok képesek legyenek a hosszú távú növekedést biztosítani. A környezetvédelem tehát a harmonikus fejlesztés koncepciójának kiszakíthatatlan része, amely inkább a környezeti problémák forrásaira összpontosít, mint a tünetekre." Úgy hiszem, hogy az idézett gondolat meggyőző erővel juttatja kifejezésre azt a koncepciót, melyet a környezetvédelem terén Földünk valamennyi országának követnie kell. Ezek után szeretnék utalni arra, hogy bár a környezetvédelem kifejezés nálunk csak mintegy két évtizeddel ezelőtt vonult be nyelvhasználatunkba és fogalmi rendszerünkbe, a gyakorlatban ennek megnyilvánulásai már korábban hazánkban is jelentkeztek, számos esetben jogszabályi alátámasztást is élvezve. így pl. az 1840. évi X. törvénycikk 14. §-a a következőket mondja ki: „. . . a vizek vagy csatornák ágyaiba földet vagy trágyát hordani, kendert áztatni - 100 forint vagy egyhónapi áristom büntetés alatt tiltatik..." Nem kevésbé volt szigorú az 1885. évi XXIII. törvénycikk, amelynek 24. §-a kimondta, hogy „A vizeknek ártalmas anyagokkal való megfertőzése tilos. Hogy mely intézkedések szükségesek arra nézve, hogy gyárakból, bányákból és más vállalatoktól hulladékok és megfertőzött vizek más vizekbe bocsáthatók ne legyenek: az iránt a közegészségügy követelményei és a fennálló használatok tekintetbe vételével a hatóság intézkedik." 1879-ben jelent meg az első olyan szabályozás - az első erdőtörvény keretében - amelynek jelentős természetvédelmi hatása is volt. Az 1883. évi vadászati törvény előírta az énekesmadarak általános védelmét. 1900-ban miniszteri rendelkezés született a kiemelkedő botanikai, tájképi és kultúrtörténeti jelentőségű fák, facsoportok megőrzéséről. 1935-ben megjelent a második magyar erdőtörvény, amelynek IV fejezete foglalkozik a természetvédelemmel, 1938-ban kiadják a törvény végrehajtási utasítását és ezzel egyidejűleg megalakult az Országos Természetvédelmi Tanács is. 1939-ben kiadták az első védett területre vonatkozó rendelkezést: a debreceni Nagyerdő lett Magyarország első természetvédelmi területe. A természeti értékek védelmét szolgáló jogszabályi rendezés mellett a gyakorlati cselekvés terén is számos olyan megnyilvánulást találunk, amely a szóban forgó célt szolgálta. 43
