Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
dr. László Ferenc: Magyary Zoltán és a tatai medence környezetvédelmének kapcsolata
egyben lehetővé teszi a társadalom és a biológiai élettér közötti feszültség megszüntetését. Világosan látnunk kell a természet és a társadalom helyes kapcsolata nem abban áll, hogy lefékezzük a természeti erőforrások felhasználását, mivel ezáltal megállítanánk a termelés és következésképpen a társadalom fejlődésének folyamatát. A természeti erőforrások olyan racionális felhasználására van szükség amelynek során a társadalom célul tűzi maga elé, hogy maximális gazdaságossággal és takarékossággal bánik a természeti erőforrásokkal Egyrészt arra van szükség, hogy ne lépjük át a megújítható természeti erőforrások kiaknázásának azt a határát, amelyen túl elvész a természet önmagát regeneráló képessége, másrészt, hogy komplex módon hasznosítsuk a kitermelt - különösen a meg nem újuló - erőforrások összes elemeit, harmadrészt pedig minimálisra csökkentsük a hulladékot. Az erőforrások takarékosabb felhasználására és a környezet szennyeződésének megelőzésére vonatkozó intézkedések számos esetben csak a későbbiekben kezdenek egyre nagyobb hatást kifejteni, lehetővé téve, hogy hosszabb ideig vegyük igénybe az erőforrásokat. A termelés erőforrás-szükséglete annál kisebb, minél ésszerűbben használják fel azokat, s ez a fogyasztásra is érvényes. Ahhoz, hogy csökkenthessük a természeti erőforrások indokolatlan mennyiségének kitermelését, mindenekelőtt a termelési folyamatokat kell ésszerűen megszervezni A környezetvédelmet eddig a „védelemcentrikusság" jellemezte. Ez - főként az előidézett káros emissziókból kiindulva - döntően az emissziók által előidézett ártalmas hatások megszüntetésére, elhárítására, illetve csökkentésére irányul. Ezzel a felfogással szakítanunk kell, mivel a környezetrendszernek nem objektív kiküszöbölhetetlen eleme a káros emisszió, így a védelemnél értelemszerűen magasabb rendű kategória a környezetgazdálkodás, amely céltudatosan megállapított távlati környezeti állapot elérésének megvalósítására irányul. A megoldás kulcsa nálunk abban van, hogy a környezetvédelmet a népgazdaság tervszerű fejlesztése integráns részeként értelmezzük és kezeljük Természetesen ennek az elvnek a gyakorlatban való átültetése, céltudatos, szervezett folyamattá való alakítása bonyolult, jórészt újszerű feladatot jelent. A gazdaságirányítás eszközeinek olyan kifejlesztését, alkalmazását igényli, hogy a tervezés, szabályozás és intézményi rendszer egészét átfogó, korszerű, mechanizmus akadályozza meg a környezetrombolást: ésszerű mértékig nyújtson lehetőséget a jelentkező problémáknak a gazdálkodó szervezetek keretei közötti megoldására: jogilag is adjon alapot a bővített újratermelés környezetvédelmi szempontból történő zavartalan működéséhez Amennyiben az előzőekben vázolt követelményeknek sikerül érvényt szerezni, bizton remélhetjük, hogy az élet megfelelő minőségéhez szükséges feltételek nemcsak a ma élő, hanem a későbbi generációk számára is megteremthetők. A sikeres megvalósítás érdekében elengedhetetlen, hogy Földünk valamennyi országa magáévá tegye azokat az alapelveket, melyeket az ENSZ 42
