Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
Szaniszló József: Magyary a kultúrpolitika szolgálatában
A tanítás úgynevezett osztatlan iskolában folyt, ami azt jelentette, hogy egyetlen tanító egyetlen tanteremben egyidőben hat osztályt foglalkoztatott. Ez akként zajlott le, hogy mialatt konkrétan egyetlen osztállyal foglalkozott, addig a többi osztály csendben tette a maga dolgát, amit vagy a tanító határozott meg, vagy saját maga választott. Vajon mi lehetett az ilyen oktatási rendszer, pontosabban szólva oktatási módszer eredménye? Minősítésnél nem tudok másra hivatkozni, mint saját tapasztalataimra. Egyéb támpontok, más értékelések nem állnak rendelkezésemre. Igaz, nem is kutattam utánuk. Saját tapasztalatom alapján ezt az oktatási módszert a természetes folyamatként kialakult települési adottságok közepette nyugodt lelkiismerettel jónak minősítem. Jómagam a tanyasi iskolában kitűnő kvalifikációval végeztem, s ez elegendő alapot nyújtott ahhoz, hogy ezt a kvalifikációt megtartsam a nagykőrösi ref. Arany János Gimnáziumban, a piarista rend váci gimnáziumában és a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen is. Úgy emlékszem, rajtam kívül még két kislány: Módra Erzsike és Takács Erzsike is valami hasonlót vallhatott magáról. Hála érte a tanyasi népiskolai tanítóknak, akik a betűvetésre oktattak és hála az akkori oktatási politikának, amely lehetővé tette, hogy legyen bennünket hol tanítaniok. Az alapfokú oktatási intézmények sorába tartozott a polgári iskola is, s bár nem jártam, szomszédaim, barátaim, játszótársaim révén erről az intézményről is olyan ismeretekkel rendelkeztem, melyeket nyugodt lélekkel nevezhetek közvetlennek is. így a közelálló jogán szólhatok róla. Úgy tudom, manapság a pedagógiai tudomány berkeiben céltalan, sehová sem vezető képződménynek szokás ezeket az iskolákat minősíteni. A 20-as évek iskolapolitikája ezt az akkor nagyon népszerű intézményt is megreformálta. A polgári iskolai törvény miniszteri indoklásából kitűnik, hogy azt alkotója az ipari munkásság értelmi színvonalának emelésére szánta. Abban ugyanis egyebek közt ezeket olvashatjuk! „A modern termelési módok ugyanis mind a mezőgazdaságban, mind az iparban már az egyszerű munkásnál is jelentékeny műveltséget követelnek meg, s ezért az egyes nemzetgazdasági ágak virágzása a vállalkozók szaktudása, élelmessége és a tőkeerő nagysága mellett jelentékeny mértékben attól függ, milyen értelmi színvonalon állnak az illető nemzet munkástömegei." Ehhez az indokláshoz nem kell kommentár. Önmagáért beszél. Kiegészítést - és ezt már személyes tapasztalatból - azonban fűzhetek hozzá. A idősebbek előtt nyilván köztudott, hogy régebben az ipari munkásság vezető rétege: a művezetői kar a polgári iskolát végzettek közül verbuválódott. Saját tapasztalatomból pedig azt is tudom, hogy a vidéki kisiparosok, kiskereskedők színvonalasabb részét szintén a polgári iskolák bocsátották ki csakúgy, miként ezek adták a közszolgálati alkalmazottak segédhivatali réte31
