Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
Szaniszló József: Magyary a kultúrpolitika szolgálatában
E szubjektívnek hangzó állítást a maga helyén tárgyi bizonyítékkal is alátámasztom majd. Itt mindössze annak megemlítésére szorítkozom, hogy Magyarynak ezt a szerepét szinte csak a külföld ismerte fel, s megfelelő módon méltányolták is. Ennek bizonyítékául az a tény szolgálhat, hogy az Amerikai RockefellerAlap őt nem annyira mint tudóst, hanem mint kultúrpolitikus tudományszervezőt hívta meg vendégprofesszorként. Ez 1932-ben történt. Magyary ekkor még csak másfél esztendeje rendelkezett katedrával - ez szimbolizálta kifelé a tudóst! - s így a dolgok természeténél fogva tudósként még nem rendelkezhetett megfelelő nemzetközi reputációval ilyen megtisztelő meghíváshoz. Tisztában vagyok azzal, hogy Klebelsberg neve a marxista kultúrpolitika megfogalmazói, irányítói, a „levitézlettnek" nevezett kapitalista kultúrpolitika elemzői fülében disszonánsán hangzik. Viselőjét e körökben ugyanis ellenforradalmárként, a szomszédos népekkel szemben hangoztatott kultúrfölény hirdetőjeként volt szokásos az elmúlt 40 esztendő alatt emlegetni. Lásd egyebek közt az Életrajzi Lexikont vagy a hírhedtté vált Új Magyar Lexikont. Nincsen szándékomban a klebelsbergi kultúrpolitika védelmére kelni. Ez nem az én dolgom. Különben is az a nézetem, hogy nem szorul az különösebb védelemre. Ahhoz azonban jogom van - sőt úgy érzem: kötelességem is! -, hogy ennek a kultúrpolitikának a személyemet és az egyénhez hasonló sok más személyt érintő vonatkozásairól Magyary Zoltánra tekintettel megemlékezzek. E kultúrpolitika egészéről itt csak címszavakban szólok, hogy megadjam keretét, kitapinthatóvá tegyem fővonulatait, közöttük is erős kontúrokkal a népiskolák világát, ahonnan az árvalányhaj koszorút hoztam a Magyary-emlékmű talapzatára. A húszas évek kultúrpolitikájának vezérlőtengelyét; - kulturális és tudományos intézeteink átmentésével - az elveszettek pótlásával - a megmaradottak fejlesztésével - csonkává lett országunk körül céltudatosan emelt politikai és szellemi blokád áttörésével - elmaradott iskola és oktatási rendszerünk modernizálását célzó intézkedésekkel, - egészében pedig - és ezen van a hangsúly! - koncepciózussággal: a kultúrpolitika szellemi és tárgyi elemeinek egymásba kapcsolódó, egyetlen tudományos nagyüzemet jelentő integrációjával lehet jellemezni. Néhány kiragadott példa a mondottakhoz. A trianoni béke következtében felsőfokú és tudományos intézeteinek nagy része a szomszéd - akkor utódnak nevezett - államok birtokába került, így 27
