Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
dr. Kiss István. Magyary Zoltán tatai tevékenyésge
MAGYARY ZOLTÁN TATAI TEVÉKENYSÉGE DR. KISS ISTVÁN Magyary Zoltán gazdag életművének egyik elméleti és gyakorlati szempontokból egyaránt számottevő láncszeme - az élete utolsó évtizedét jórészben kitöltő - tatai tevékenysége volt. Varsói előadásával, valamint egyetemi tankönyvével ugyan más vonatkozásokban is ezalatt az idő alatt tette fel az i betűre a pontot. Tevékenységének jelentős részét képezte a Tatával és környékével való törődés. Ennek a bemutatása során foglalkozni kívánok tevékenységének - motivációival, kezdő lépéseivel, konkrét célkitűzéseivel és a rendelkezésére álló eszközökkel, valamint annak a diagnózisra, a helyzetfeltárásra, illetve a terápiára vagyis a helyzetjavításra irányuló elemeivel, végül annak továbbfejlődésével, illetve következményeivel. A tatai születésű Magyary Zoltán - édesatyja hivatása miatt elemi és középiskoláit Budapesten végezte. így sem gyermek- és ifjúkori élmények, benyomások és barátságok, sem pedig különösebb rokoni kapcsolatok nem fűzték Tatához. Édesanyja tatai lány volt ugyan, de tatai rokonairól nemhogy nekem, de még felesége ma is élő hozzátartozóinak, jelesül nővérének és unokahúgának sem tett említést. Feltehetően azért, mert ilyenek nem voltak, így tatai tevékenységének indítékait a szülőföld mellett más körülmények közrejátszásában kell keresnünk. Mindenekelőtt abban, hogy élete fő céljának a magyar közigazgatás korszerűsítését tekintette. Ez vezette a magyar tudománypolitika és felsőoktatás fejlesztésének a során ugyanúgy, mint racionalizálási kormánybiztosi és egyetemi tanári működésében. A közigazgatásról felülről (a kormányfő szempontjából) történő vizsgálódásai során kialakított korszerűsítési javaslatai - hatalmi pozíciókat a legkisebb rezdüléstől is féltő tényezők ellenállása miatt - azonban nem kerültek elfogadásra. így céljainak megvalósítására szükségszerűen új utakat kellett keresnie. Ebben közrejátszott az is, hogy feldolgozása szerint a tudomány nem elégedhet meg csupán a tényleges helyzet és az abból eredő problémák feltárásával, esetleg különböző javaslatok megtételével, hanem közre kell működnie azok megvalósításában is. A keresett új út, a dolog természeténél és erősen korlátozott lehetőségeinél fogva, csak módszertani jellegű lehetett. Közelebbről: egy kisebb tájegységben a közigazgatásnak alulról, az emberek oldaláról történő vizsgálata alapján elméletileg és gyakorlatilag bemutatni, hogy mit kell tenni az emberekért és szívós, kitartó munkával végrehajtott apró lépésekkel mit lehet ebből valóra is váltani. Mégpedig nem öncélként, hanem úgy, hogy ez másutt is követhető és megvalósítható mintául szolgálhasson. Bizonyos mértékig hatott egy ilyen új út keresésére az akkortájt kibontakozó falukutató mozgalom is. A pozitívumok mellett azonban hiányolta, 16
