Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
dr. Berényi Sándor: Magyary Zoltán szellemi öröksége
tettük, a közigazgatás társadalmi-gazdasági környezetét is a tudományos vizsgálatok körébe vonta, így a közigazgatást meghatározó gazdasági folyamatok, a települési viszonyok, társadalmi tagozódás, a társadalom szociálpolitikai helyzete a vizsgálatokban egzakt módon tárult fel. Magyary pártfogolta és ösztönözte a közigazgatás-tudományt meghaladó, de társadalmi önismeretet adó néprajzi és más kutatásokat is, ezért a két háború közötti valóságfeltáró szellemi történetünkhöz hozzátartozik a Magyar Közigazgatás-tudományi Intézet is. Ezt a tényt egyébként is legújabb tanulmányok már elismerik. Magyary kora azonban nemcsak a társadalmi reformokra, hanem a valóságot feltáró kutatásokkal, szellemi mozgalmakkal szemben is merev elutasítást tanúsított és ellenséges magatartást képviselt. Ha e gondolatkörbe nem is tartozik szervesen bele, mégis itt kell megemlítsük, hogy Magyary Zoltán volt az, aki a magyar közigazgatás történetének olyan szintézisét teremtette meg, amelyet ma is irányadónak tekinthetünk és vállalhatunk. Igen helyesen a közigazgatás meghatározó tényezőjének tekintette a nemzeti történelmet, a közigazgatás fejlődésének történeti tényezők által való meghatározottságát. A magyar közigazgatás adott rendszerében kimutatta, hogy annak meghatározó eleme az osztrák közigazgatás adaptációja, a feudális közigazgatási struktúra számos elemének (a főszolgabíró, a község helyzete stb.) átöröklődése. Tudományos választ tudott adni arra, hogy mi az, ami a magyar közigazgatás adott rendszerében olyan, amely korszerűnek minősíthető vagy korszerűsíthető, és hol kell a múlt torzító, deformáló intézményeitől megszabadulni és radikális változásokat végigvinni. A Magyary vezette ténykutatások, társadalmi valóságfeltáró kutatási eredmények hatása nemcsak a maga korában jelentkezett, mint a társadalmi viszonyok megváltoztatásához kapcsolódó ösztönzés, hanem a felszabadulás után kialakult közigazgatási reformtörekvések alapjául is szolgálhatott. Nem tekinthető véletlennek, hogy a felszabadulás után szinte azonnal kialakult a közigazgatási reformmozgalom, és reformprogramok születtek, mert ennek alapjául szolgálhattak azok a közigazgatási ténykutatások, amelyek a Magyar Közigazgatástudományi Intézetben megszülettek. Az sem tekinthető véletlennek, hogy Erdei Ferenc belügyminiszterként 1945-ben a Magyar Közigazgatástudományi Intézet a közigazgatási reformprogram szellemi bázisaként kívánta volna továbbfejleszteni. E ténykutatás, valóságfeltárás ma is élő tudományos örökség, mert a magyar közigazgatás története alapvető forrásaként kell figyelembe vegyük. IV. A közigazgatási reformer Magyary a közigazgatási racionalizálásnak kormánybiztosaként viszonylag rövid időn belül megalapozott, szakszerű racionalizálási programot terjesztett elő. 12
