Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
dr. Berényi Sándor: Magyary Zoltán szellemi öröksége
részről új közigazgatási feladatokat teremt, másrészről átalakítja a települési viszonyokat, hálózatokat. A magyar társadalom viszonylatában a területi-helyi közigazgatási struktúra (intézményrendszer, területi beosztás, működési rend) és a már kialakult, illetve fejlődő urbanizáció ellentmondását egzakt módon rögzítette, és a megoldásukra tudományos alternatívákat alakított ki. Elfogadhatjuk Magyarynak azt az alapgondolatát is, hogy a társadalmi fejlődés nemzetközileg kialakult irányzatai - amelyek Magyarországon is jelentkeznek - a közigazgatást illetően a nemzetközileg kialakult megoldások felhasználását és adaptálását igénylik. Ugyanakkor minden közigazgatás nemzeti jellegű, az adott társadalom sajátosságai által is meghatározott, ezért e megoldások nemzeti asszimilálása, nemzeti keretekbe való beillesztése nem mellőzhető. Magyary egy posztindusztriális társadalmat írt körül, és ebben a társadalomban kereste a közigazgatás szerepét és a szerepkörhöz megfelelő intézményi és működési rendet. E megfogalmazás - mai ismereteink szerint csak napjaink társadalmára alkalmazható, bár kétségtelen, hogy a társadalmi folyamatok a 30-as években is egyes vonatkozásokban már túlmutattak egy ipari társadalmon. Magyary a 30-as évek társadalmát, a közigazgatás társadalmi szerepét illetően három helyes tételt fogalmazott meg. Először, hogy az állami feladatok rendkívül kibővülnek, és az állam e feladatokat a közigazgatás útján képes ellátni. Másodszor, hogy a közigazgatás aktív, cselekvő tevékenységet jelent, amely nem negatív, rendfenntartó jellegű. Harmadszor, hogy a társadalom átalakulásában az államnak, és főként a közigazgatásnak jelentős szerepe van. Az említett tételek hosszú időn keresztül meghatározták - tulajdonképpen e század 70-es évéig - a közigazgatás társadalmi szerepét. Ma a közigazgatás és főként az állam túlsúlya már jelentős veszélytényezőként jelentkezik a társadalomban, ezért a mai társadalom megoldásokat keres az állam és a közigazgatás túlsúlyos szerepének a csökkentésére. Mindamellett ma is elfogadott, hogy - ha az állam gazdasági szerepét erősen redukáljuk is - a társadalmi fejlődés logikája az állami feladatok bővülése irányába mutat, és ezzel a jövőben is számolnunk kell. Napjainkban a közigazgatás és a társadalom viszonyában az a véleményem szerint helyes gondolat fogalmazódott meg, hogy a közigazgatás folyamatos megújításra vár, mert rugalmasan kell alkalmazkodnia a társadalmi-gazdasági környezethez, annak a változásaihoz. Ha ez a gondolat így nem is fogalmazódik meg Magyary műveiben, mégis eljuthatunk munkássága alapján az ilyen következtetéshez is. Magyary a modern közigazgatás alapkövetelményének tekintette a közigazgatás eredményességét és gazdaságosságát. Ez a modern igazgatás lényege, és ez a közigazgatásban sem mellőzhető. Különösen nem akkor, ha a közigazgatás a társadalom életében aktív szerepet tölt be, szolgáltatásokat nyújt, és ebből következően a társadalom tőle teljesítményt követel. Magyary igen helyesen, ezt nem állítja szembe a jogállamiság és a jogszerűség követelményével, mint azt néhány bírálója állította. A közigazgatás 10
