Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

Négy lépcsőfok magasságban az alacsonyabb Sala terrenán, egy jobboldali teremből, úgyszólván elrejtve vezet tovább a lépcsőzet az emeleti fogadó előszobába, mely a díszterembe nyílik. Nem tudjuk mivel indokolni ezt a szokatlan felvezetést. A lépcsőtér problémája jelentéktelenné válik, s már nem ünnepélyes bevezetés a végcél eléréséhez, a díszterembe jutáshoz. Az épület mértéktartó külseje, a lépcsőzet leegyszerűsítése, oldalra irányítása, s a belsők dekorálásában jelentkező rokokós formaképzés a francia építészet elveit látszik követni. Két szintet összefogó dísztermében emelet magasságban vasrácsos kapuzat fut körül. A stukkódíszes, tükörboltozatos enteriőrök falait a reprezentációs helyiségekben pilaszterek tagolják, míg a többi termek falfelületét, finom vonalvezetésű, játékos rokokó ornamentikával keretezett pannók díszítik. A tengelybe állított és szimmetrikusan elhelyezett szobrok, vázák, kandallók és ajtók további gazdagodást adnak a térbelsőknek. Az udvar két oldalát a főépülethez csatlakozó, széparányú, lapos tetővel fedett, ballusztersorral, vázákkal és szoborcsoportokkal díszített melléképületek zárják le. összefüggően az udvar lezárására itt még további épületsor is csatlakozik, de ezek a végleges tervben már elmaradnak. Megemlítjük, hogy az épületekkel zárt alaprajzi elrendezést a fértődi kastély is követi az 1763-ban megkezdett bővítési munkálatok során. A már bemutatott harmadik tervben felvetett, teljesen körülzárt udvar a gazdasági épületek elhagyásával feloldódik, s az architektúrától felszabadult területet a növényvilág veszi át. A belépő előtt levegősebben, áttekinthetőbben tárul fel az együttes összképe. De továbbra is megmarad a leválasztott épületek homlokzati alapvonala, s ezt a balluszteres mellvéd rajzolja ki, a mögé helyezett babérfák sorával. Az épülettervek gondosságához hasonló precizitással tervezi meg Fellner a kastélyt körülvevő várudvar, valamint a várfalakon kívül eső területek kertjét. Kora ízlésének megfelelően a környezet esztétikai kialakításában a francia barokk kertművészet tárházából merít. Az épület higgadt, nemes egyszerűségre törekvő külsejével s a környező természet önként kínálkozó gazdagságával és szépségével egy későbbi művészi felfogásnak, a táj kertnek talán jobban kedvezett volna, de a megtervezett együttes így is nagyszerűnek mondható, ötletes, hangulatkeltő elrendezésével, s az adottságok nagyszerű kiaknázásával méltóképpen képviseli Magyarország XVIII. századi kertművészeti törekvéseit. Fellner nem kívánt versenyre kelni a hazai korabeli megvalósult kertekkel, de Versailles-t sem akarta követni. Fantáziájának igazi értékét éppen eredetisége, újszerűsége adja meg. A fennmaradt hagyományok, emlékek s régebbi leírások is foglalkoztathatták, melyek az itteni egykori királyi palota fényéről, díszes kertjeiről emlékeztek meg. Elképzelhető, hogy tervével talán letűnt idők egykori ragyogását kívánta méltóképpen felújítani, s itt a tatai környezetben értékesítve a cseklészi és az utazásai alatt szerzett tapasztalatait, felhasználta a kertművészet minden eszközét és művész fogásait. A táj azonban más természetű, nem nyújtott olyan természetű lehetőségeket és tervezési szabadságot, mint ahogyan ezt nagy kiterjedésű, szabad sík területek nyújtanának. De ugyanakkor az adottságokban rejlő megkötések és a benne kínálkozó természeti szépségek felismerése érlelték ki benne a kertművészeti kézikönyvek példáitól eltérő friss gondolatokat. Már azzal 32