Horváth István – Vukov Konstantin: Horváth István – Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. (Újabb kutatások az esztergomi várban) (Tudományos Füzetek 2-3. (összevont szám) Tata, 1986)
pusztulás után az emeletről, ül. a földszintről a téglapadlóra lezuhant omladékot teljes egészében kihordták (valószínűleg a várfalak javításához). Az így nyitva maradt, romos épület (a dunai oldalon csak földszinti falmaradványok álltak ekkor!) téglapadlójára ekkor hordhatták rá azt a vékony anyagréteget, amit az épület teljes hosszában megtaláltunk, s amelynek célja talán az volt, hogy az alatta lévő pince ne ázzon be. Az ezek felett elhelyezkedő szint arról tanúskodott, hogy a közbeeső török megszállás alatt valamiféle gyenge, vályogtéglából épített, ill. tapasztott sövényfalas építmények, válaszfalak lehettek itt. Ezek valószínűleg az utolsó ostromok (1683—1685) alkalmával pusztulhattak el, s ekkor keletkezett az &z átlag 90—110 cm mélyen jelentkező pusztulási réteg, amely égett gerendákból, gyenge minőségű vörös téglákból, kiégett paticsdarabokból állt, és melyből igen sok törökkori (XVII. századi) lelet került elő. Efelett egy vékonyabb planírozási réteg a török kiűzése utáni tereprendezés, a rajta lévő két tapasztott agyag-járószint a XVII— XVIII. század emlékei voltak. Ebben az időben a Kaszárnya öt helyiségre volt osztva, melynek általában a közepén, de az épület tengelyétől kissé a Duna felé eltolódottan kisebb kőépítmények állottak. Ezek minden valószínűség szerint a XVII— XVIII. századi helyiségekhez tartozó kéménykürtőknek a maradvényai voltak, melyeket az épület XVIII. századi átalakítása alkalmával bontottak el. A XVIII. században a kéményeket áttették az épülettengely K-i harmadába, és az újabb belső osztófalak, ill. a folyosófal megépítése után a belső járószintet mintegy 50 cm-rel megemelve alakították ki a XIX— XX. századi padlószintet, ill. épületbelsőt. Az épület dunai falának, valamint az É-i oromfalnak külső és belső megfigyelése alapján az emeleti rész kialakulása is leolvasható volt. Az oromfal K-i felső részén belül a padlásszintben, egy az oromfalon a jelenlegi épületen indokolatlan táglaalakú falvastagítás volt látható — egy elfalazott kör alakú nyílással. Fentiek alapján a Kaszárnya kiépítése a következőképpen történhetett: (lásd metszetben a 4. képen) 1. 4/A. kép) — A XVII század, végén az épület a Duna felé földszintes, Kfelé emeletes lehetett. A tetőgerinc a mai épület K-i harmadában húzódott (oromfal, kör-ablak). A kürtők az épület tengelyétől kissé Ny-ra álltak. Ez a mai tapasztalatok alapján kémény (füst-elvezetés) számára — a Ny-i szelek miatt — rossz hely. 2. 4/B. kép — Ezért a kéményeket később átvitték a tetőgerinchez (az épület K-i harmadába). 3. 4/C. kép — Az épület dunai oldalára is emeletet húznak (az oromfal a mai formáját nyeri) — ekkor viszont a kémények a tetőgerinc K-i oldalára kerülnek, s ez a szelek miatt ismét rossz hely. 11
