Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Gergely András: Megemlékezés Táncsics Mihály szülőházánál

tere feleségének szerelmi követelését. „E két helyet jelölhettem ki, mint reám nézve kiválóan emlékezeteseket, hol erős akaratom, szabadságra való törekvésem, függetlenségi elvem, tiszta erkölcsösségem mély gyökeret vertek" — emlékezik nyolcvan éves korában, amikor elzarándokol ezekre a helyekre. Mert Táncsics innen indult, és ide tért meg nyolcvan éves korában, lemérni azt a változást, amelynek létrejöttéhez maga is hozzájárult. Gyalog zarándokolt el Komáromból. Talált még élő ismerősöket, hírét pedig mindenki hallotta. Könyveit persze nem olvasták, igazi jelentőségét nem ismerték. „Ti, kedves földieim, nem, látjátok még át, mily üdvösséges dolog lenne olvasnotok azokat a könyveket, miket én a ti javatokért írtam és kinyomtattam. Nem igen valószínű, de mégis lehetséges, hogy valaki közületek könyveimet megveszi, s azokat olvasva fölismeri, meggyőződik arról, mennyire igyekeztem egész lelkemből a volt jobbágyság, az én testvéreim sorsán segíteni. Azokból láthatjátok, mennyire egyedül értetek, mellettetek küzdöttem... " Táncsics maga tett három pontot képzeletbeli, vagy talán valóban elhangzott szavai után. Tovább nem érvelhetett, hiszen csak az utókorra hivatkozhatott: lesz majd idő, amikor felismerik jelentőségét, faluja és népe méltányolja működését. Szülőházához azért jöttek az életművével foglalkozó konferencia résztvevői, hogy tisztelegjenek emléke előtt. Ezen gondolatok jegyében helyezzük el a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság koszorúit. Gergely András