Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Előadások - Szörényi László: Táncsics szépirodalmi művei és önéletrajza
Osztán meg Isten bocsa 1 bűnömet, még az embernek tulajdon felesége sincs bátorságban miatta.' — így panaszkodék egyik napszámos. Én meg csak azt kívánom, — szól ismét egy másik — hogy ha már semmit se végeznének is, csak az istenatta só árát szállítanák le, mer' bizony drága; s bár csak má' jól megmérnék, de ha hoz az ember egy vagy két fontot olyan kevés, mintha mindig egy verdun hibáznék belüle'." 31 Ezt a regényét írta a legnagyobb műfaji igényességgel és talán még a furcsa befejezésnél is arra gyanakodhatunk, hogy a főhős váratlan tette, amellyel nemcsak a nemzetesi oklevelet és a pénzt utasítja vissza, hanem a szerető lány kezét is, nem egyszerűen az irányregényből fakadó fogás, hanem annak a játéknak a logikus csattanója, amellyel Táncsics mindvégig fikció és valóság között hintáztatta a cselekményt. 1836—37-ben a Rajzolatokban tette közzé nyolc útirajzát, melyeket később munkái második kötetében gyűjtött össze. 32 Kolozsvár keser-édes leírásába csapongva vegyít káposztareceptet, városrendezési tervet és felháborodott hangú leírást a barlanglakásokról (Erre az utóbbira Somogyi Sándor is fölfigyelt. 33 ) Igen tanulságos a két péceli levél, ahol felejthetetlen, szeretetből és gúnyból gyúrt arcképet fest Szemere Pálról. Házigazdája slafrokban fogadta: Táncsics hosszú értekezésbe kezd komoly képpel a slafrok és a tudósság szoros összefüggéséről, még azt is javasolja, hogy a Schlafrock szóból — szokásos magyar nyelvújító betűelhagyással — el kellene hagyni az 1 betűt. Sértettségének okát is adja, mikor kiderül, hogy Szemere csupán egy cikket olvasott tőle, amelyben az akadémikusokat támadja, de a könyveit nem. 34 Felejthetetlen a Lőrinczkátáról, 1837. július 15-én keltezett levél, amelyben azzal a képtelen javaslattal él, hogyan kellene úrikisasszony-képző intézetet állítani Pesten, ahol csupa hiábavalóságokra tanítanák a lányokat együtt a melléképületben elhelyezett papagályokkal és majmokkal. Î848 szeptemberében keltezte annak a művének „Végszavát", amely a budai börtönben írott, feleségéhez intézett leveleit tartalmazza. A könyv címe: „Gyásznapok,' emléke levelekben, mellyeket feleségének írt Táncsics Mihál." A mű címlapján a következő mottót olvashatjuk: „— annál szerencsétlenebb valaki, minél többen sajnálkodhatnak fölötte. —" A Kállayné (szül. Blaskovich asszonyságnak) ajánlott mű tizenkét levelet és egy verset tartalmaz. A Végszóban közli Táncsics, hogy a könyv talán nem is illik a jelenlegi idők szelleméhez, hiszen politikamentes, de úgy érezte helyénvalónak, hogy egy szót sem változtasson az eredeti szövegen, amelyet a börtönigazgató persze naponként ellenőrzött naponként. 35 Ez a könyv Táncsics talán legszebb műve. Keveredik benne az önéletrajz, a pedagógiai utópia és néhány helyen még a társadalmi és természeti bölcselkedés is. Mindehhez a keretet a levélformába öltözteti vigasztalás, az antik eredetű consolatio adja, melynek klasszikusát Senecát Táncsics iskolai tanulmányai során nyilván megismerte. A consolatio lényege éppen az, hogy a familiáris levél közvetlen és kötetlen, ha kell csapongó stílusa elegyedhetik a morál- és természetfilozófiai traktátussal. Klasszikus példái — mint Senecánál is — egy-egy szeretett hozzátartozó halálakor vigasztalják a címzettet. Táncsics úgy tudja egész élete tragédiáját tömören megfogalmazni, hogy a börtönbeli szenvedést (amelyet 74
