Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Előadások - Lukács Sándor: Táncsics eszmevilága
nak tartotta a magyar nyelv ügyét; ez a népüdvözítő magyarul akart üdvözíteni. Eötvös a század közepén, 1848 forradalmainak erőfeszítéseire és nyitott sebeire pillantva ismerte föl, hogy a francia hármas jelszóból a harmadikat, a nemzetek testvériségét, új jelszó: a nemzetiség váltotta fel, s ez lett az uralkodó eszmék egyike — még félt kimondani, hogy a leghatalmasabb. Valójában már évtizedekkel előbb ez az acélrugó mozgat Eurőpaszerte érvet s mind inkább tömeget, különösen Magyarországon, melynek demográfiai és politikai boltozatára nabukadnezári rém-írásként vetült Herder jóslata. Széchenyi zsenialitása abban áll, hogy fölismerte minden tennivalókban a közgazdaság primátusát, de egész tevékenységének éthosza nem egyéb, mint a nacionalista eszme. „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, .. "; „Nemzetiség [. . . ] azon titok, melly mindent egyesit." — olvassuk a Stadium bevezetőjében. Ujabb időben annyi vér, sár, ideológiai nyál és átok tapadt a „nacionalista" szóhoz, hogy jó volna, valahányszor eleink nemzeti törekvéseiről szólunk, megbélyegzetten szóval fölcserélni; a „nacionális"-t javaslom. Hajnalban, kelő nap sugarainál a természet is szebb színeiben mutatkozik ; hasonló a hajnalhoz a nacionális ébredés kora : óriási hasznos energiákat állít munkába, nem — mint később — csalfa és terrorista eszközöket ; jogérvényesítést, nem pedig jogfosztást akar; zászlajára célként az építést — akadémiáét, színházét, csatornáét — írja, nem a gyűlölködést; és ha a korábban ébredő eltakarja fölegyenesedett alakjával mások elől a napot, tragikai vétség elkövetőjét és áldozatát kell látnunk benne, nem bűnözőt. 1831 : a Stadium megírásának esztendeje és Táncsics első munkája megjelenésének éve. A könyvecske címe: A magyar nyelv: terjedelme 71 lap. Szerzője — megkésett öregdiák — még jogtanuló volt, amikor írta, egy miskolci nemesúr pályázatára; el is nyerte, Horvát István professzor ítélete által, a kitűzött jutalmat: ötven forintot. Furcsa könyv. Szerzője mindjárt az elején kijelenti, értekezhetne más tárgyról is: miért nincsenek hazánkban a szűk esztendőkre szánt élelemtárak? jó utak s hajók? virágzó kereskedelem és népes városok? nem kellene-e az útcsinálást adóelengedéssel serkenteni? Még más efféle is eszébe jutott Táncsicsnak, de a cenzúra már első könyvének első lapján sorokat törölt. A pályázat azonban nem közgazdasági, hanem nyelvészeti munkát kívánt. Táncsics magas nézőpontról tekint a tárgyra; a kérdés az: „magyarok vagyunké? azok leszünke?" Mi a magyar nyelv helyzete az országban? „ . . . aze a haza és nemzet nyelve, mely csak némely részeken kisebb vagy nagyobb kiterjedetben hallatik, vagy az, mely a birodalom és ország minden szögletében hallható" , vagyis a latin? Ha valaki Franciaországban azt tapasztalna, hogy kávéházban, játékszínben, utcán mindenütt az angol járja (mint nálunk a német), nevezhetné-e a franciát az ország nyelvéinek? Eleink számtalan idegent befogadtak, de nem törődtek vele, hogy a letelepültek a magyart 18
