Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Szabolcs Ottó: Elnöki megnyitó

munkásmozgalom nagyjai sorában. Az iskolai tanulók emberi példakép­választására vonatkozó mérésekben sem igen lehet találkozni Táncsics nevével. Nem venném a bátorságot, hogy a nagy hazafiakra vonatkozó válaszokból a fiatalság Táncsics képének szegényességére vonatkozó kö­vetkeztetést vonjak le. Hiszen itt a történelmi szerep nagysága befolyá­solhatta a tanulókat, amikor Széchenyi, Kossuth, Rákóczi, Hunyadi után Kádárt, Kun Bélát, esetleg Dózsát helyezik a nagy hazafiak általuk fel­állított értéksorának az élvonalába. Amikor a példaképváltozásnak a sze­mélyiség nemes jellemvonásai szerinti értékeléséről van szó akkor, már legalábbis gyanús Táncsics nevének hiányzása a példaképek közül. A hiba pedig nem Táncsics személyiségjegyében, hanem a róla tudottakban, a róla alkotott kép hiányában rejlik. Ez a tapasztalat persze nem dönti el azt a kérdést, hogy jelen ta­nácskozásunk jellegének a megítélésében kinek volt igaza. Lehet belőle azt a következtetést levonni, hogy időszerű és fontos egy korszerűbb, teljesebb Táncsics kép felrajzolása, ezzel tesszük most a hasznosabbat a köztudat szempontjából. Lehet azonban levonni azt a következtetést is, hogy az új részleteredményekre kell összpontosítani figyelmünket, s ki­bontakoztatni vitázó aktivitásunkat, mert épp ez, csakis ez gazdagíthatja a Táncsics képet, óvhatja meg mindenféle sablonizálódástól. Lehet arra is gondolni, hogy a kettő együtt igaz, s itt az ideje, hogy a részletek mozaik­jainak a segítségével ezen a centenáriumi ülésen megkíséreljünk felvá­zolni egy korszerűbb, sokoldalúbb Táncsics képet, ezzel segítséget nyúj­tani Táncsics Mihály alaposabb megismeréséhez. Nehéz megválaszolni a kérdést, mi volt tulajdonképpen Táncsics Mi­hály, elsősorban politikus, szépíró, publicista, pedagógus, nemzeti törté­nelmünk hőse, mártírja, a forradalmi idők során felszínre került, azt maga alakító személyiség? Minderre a kérdésre választ a történelemtudomány éppúgy, mint az irodalomtudomány önmagában nem adhat. Ezért örven­detes az az interdiszciplináris összefogás, amit tanácskozásunk tükröz. Összegyűltünk itt irodalmárok, irodalomtörténészek, publicisták, kutató történészek, levéltárosok és könyvtárosok és ami külön örvendetes, szép számmal magyar és történelem tanárok, hogy együtt és együttes munkával járjunk a végére a Táncsics kép csiszolásának, újításának, hogy azt majd így vigyük tovább a közvélemény és az ifjúság elé. Reméljük, ez a sokoldalú együttműködés, összefogás hasznos lesz, s például szolgál a különböző tu­dományágak szorosabb együttmunkálkodásához. Mindez azonban nem jöhetett volna létre Komárom megye és Tata város vezetőinek támogatása, a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósá­ga, Bíró Endre megyei múzeumigazgató kezdeményezése és a helyi szak­emberek, elsősorban Simonne Tigelmann Ilona rendkívüli és alapos szer­vezőmunkája nélkül. Mielőtt köszönetet mondanék előadóinknak, hogy sok munkájuk mel­lett is eleget tettek felkérésünknek, s a konferencia valamennyi részt­vevőjének, hogy a szakmai érdeklődéstől vezérelve időt és pénzt nem kí­mélve eljöttek ide, jelenlétükkel és remélhető aktív részvételükkel meg­12

Next

/
Thumbnails
Contents