Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Szörényi László: Táncsics szépirodalmi művei és önéletrajza

galma által szerzett jobb módjából jobb ruhája is van, munka közben most is csak a nép embere. Ő vele mondat el annyi hasznos tapasztalatot, annyi jó tanácsot, józan életnézetet, célszerű és messze kiterjedő javaslatot, hogy sok könyvet kellene annak olvasni, a ki annyi hasznost tudni akarna, a mennyi Bordács Elekben egymagában van."

54 A Pesti Napló G—

y. jelű kritikusa (ezt sem tudtam azonosítani) elsősorban azért dicséri a könyvet, mert a cselekménybe olvasztva tudta a legtöbb gazdálkodási maximát elhitető módon ajánlani. Éppen ezért tartja fölöslegesnek a külön tárgyalt gazdálkodási elvek közül a biztosításra vonatkozó passzust, mert az pőrén, cselekvénybe ágyazás nélkül jelenik meg,

55 A regény azonban nemcsak mint prózai tanköltemény értékelhető. A főhős sorsának fordulatai valóságos népi Odüsszeiát alkotnak, mintegy földön járó párját a János vitéz kalandjainak. Sok rejtett, személyes vonatkozása is van. Ahogyan például Bordács Elek és felesége megpróbálják paradicsommá varázsolni a kibérlett kis földdarabot, abban föltétlenül ráismerünk arra a rövid tanyai bujkálásra és gazdálkodásra, amelyet Táncsics 1849 végén Szalonta mellett űzött. A páratlan feleség magasztalásában ott van a hódolat Teréz iránt, aki föld alatt bújtatja nyolc évig férjét; a regényhős és felesége is évekig földbeásott viskóban laknak. 1864-ben írta, ismét a börtönben az Erős hit című könyvét, amely furcsa vegyülete a vak író önéletírásának, a politikai ábrándozásnak és az allegorikus elbeszélésnek. Ö maga „regényesféle elbeszélésnek" nevezi munkáját.

50 Tisztán szépirodalmi benne például a „Pusztai" és a „Tudós" párbeszéde a nem tudható dolgokról vagy a IV. fejezet, amely a Kitűnő hazafi címet viseli és Andorfinak birtokán, Andorlakán létesített utópisztikus kísérletéről szól. (Mint tudjuk, Andorlaki volt Táncsics egykori írói álneve.

57

) A tiszta politikai javaslattevés és a fantazmagória keveréke, amikor az erős honvédelemről a budapesti egyetem átalakításáról és a bordélyházak kitelepítéséről beszél vagy ahol megálmodja a Dalmáciát majdan magyarosító, tengerbeépített várost, amelyet Könyves Kálmán királyról Kálmánnak nevezne el.

58 Művét valamifajta titkos katekizmusnak szánta, amelyet az ifjúság körében akart terjeszteni; azzal a tanáccsal fejezi be, hogy a lebukástól óvakodva kézről-kézre kell adni. Mellőzve néhány népies elbeszélést, amelyeket az Arany Trombitában tett közzé, végezetül most már az Életpályámról kell néhány szót ejteni. Részletes elemzésére most nem vállalkozhatunk, hiszen fő célunk az volt, hogy vonatkozási alapul használjuk a szépirodalmi művekhez. A művet eddig elsősorban történeti forrásként használták, irodalmi szépségeit legföljebb érintőlegesen emlegette Bölöni György. Czibor János, az utolsó kiadás gondozója, sajnos rövidített a szövegen és nemcsak a felsorolt részeket — így a Gyásznapok emlékét , vagy a Legrégibb nyelv a magyar című értekezés vázlatát hagyta ki, — hanem (ráadásul jelzés nélkül) a fiatalkori vándorlások fejezetéből is azokat a szakaszokat, amelyek a különböző dunántúli Mária-kegyhelyekről szólnak. A művet először is újra kellene adni. Irodalmilag a legsikerültebb rész a gyermekkort és az ifjúságot tárgyaló néhány fejezet. Felejthetetlen a kis bakonyi falu szokásainak vagy a takácslegény vándorlásainak rajza. Remekmívű 80