Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Szörényi László: Táncsics szépirodalmi művei és önéletrajza

órát; mert legboldogabb az ember addig, míg aluszik,"

24 stb. De nem csupán epizódok emelhetők ki, hanem a koncepció, ha kezdetlegesen is, lényegében előlegezi Jókai dilógiájának ötletét: a maradi arisztokrata és a jó útra térő fia sorsának kettősségét. Gyuri megtisztulása, a kert megmunkálásával megint nem csupán rousseaui-voltairei célzás, hanem sok színt hordoz magában Táncsics életéből. A legizgalmasabb azonban a zárófejezet történetfilozófiai dilemmája. A derék zsidó Perger Izsák a történetfilozófiai pesszimizmust képviseli. Szerinte az embereket szinte „valami gonosz istenség" teremtette. Vadállatként viselkednek, hódítás, háború és államalapítás címén csak embertársaik lemészárlására törekszenek. A felvilágosító apostolokat megölik: „Ha feltűnik néha egy-kettő, ki a nyomorult sokaságnak elszántan s lelkesedéssel nyújt segédkart, meg nem nyugosznak addig, míg azt el nem pusztítják; vagy örökös sötét börtönbe zárják, hol soha napfényt nem lát, vagy az élők sorából titkon vagy nyilván, csendrontó név alatt, mint gonosz békezavarót kivégzik."

25 Ügy véli, hogy még a reformmozgalmak sem vezetnek célra, hiszen még az olyan nemes cél is, mint a sajtószabadság kivívása, egyoldalúan képviselve, végül mégsem mozdíthatja elő az egész társadalmat. Sóhajjal fejezi be: „Óh barátom, ez talán örökké így fog tartani!"

26 Barátjával szemben a Pazardiból Munkásivá vált Gyuri mégis hisz a haladásban. Ezt azonban végtelenül hosszú folyamatnak tartja. „Az emberi nem czélja egy, mindenben megegyező tökély es egészszé alakulni. (...) Óh barátom! erősen hiszem én azt, hogy eljő az idő, s hogy el kell jönnie, midőn egyik ember a másikat úgy tekinti mint maga személyét, azaz eljő azon idő, melyben ezen törvény, mindenkiknek a természettől sugallott tulajdon törvénye, fog uralkodni: ne tedd azt embertársadnak a mit nem akarsz hogy ő neked tegyen; sőt még többet hiszek, t. i., azt is hiszem, hogy ezen törvény, — mely amannál sokkal szebb — fog divatozni: tedd azt embertársodnak a mit akarsz, hogy az neked tegyen; mikor jő az el, nem tudom, de erősen hiszem; hány száz vagy hány ezer esztendő fog addig az örökkévalóságba hanyatlani, nem tudom, de erősen hiszem állításom majd egykor valósulását."

27 A dilemma teljesen egybevág Petőfi Apostolának történetfilozófiai kételyeivel ill. a híres szőlőszemhasonlat távlataival. Föltehetőleg nem csupán arról van szó, hogy a két író szemléletét részben hasonló korai szocialista szerzők befolyásolták, mint ahogy azt Lukácsy Sándor kimutatta, hanem közvetlen hatással is számolhatunk.

23 A hontalan leány című „igaz költemény", szintén 1836-ban jelent meg folyóiratban, kötetben majd csak 1873-ban.

29 Érdekes dokumentuma a reformkor rokonszenvének a levert lengyel szabadságharcok iránt; lehetséges, hogy a Kosciuszko-leszármazott leány története valóban tényeken alapszik, de a novella csattanóját kitevő, tragikus végű pedagógiai furfang, amellyel a vőlegény utolsó percig nem közli választottjával, hogy őt akarja elvenni, inkább Táncsics leleményének látszik, aki hasonló pedagógiai megpróbáltatásokat más műveiben is — pl. a Laurában — előszeretettel alkalmaz, A Tordai Endre és az oklevelek című regény szintén ebben a termékeny kolozsvári évben készült, de csupán 1873-ban jelenhetett meg, korábban, folyóiratban csak két részletet közölhetett belőle.

30 Ez a regény 72