Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Szörényi László: Táncsics szépirodalmi művei és önéletrajza

Szörényi László: TÁNCSICS SZÉPIRODALMI MŰVEI ÉS ÖNÉLETRAJZA A Táncsiccsal foglalkozó szakirodalom nem bánt éppen kegyesen az író szépprózai műveivel, Szinnyei József sommásan és türelmetlenül így foglalja össze véleményét: „Formátlan, művészietlen dolgok, fő bennük a sok bőbeszédű elmélkedés az erényről, kötelességről, honszeretetről, emberi méltóságról stb. (...) Egy félművelt, tudákos és rajongó ember írásai."

1 Az Életpályám utolsó kiadója, Czibor János lényegében hasonlóan ítél: „Ezeknek az írásoknak kétségkívül nem sok az irodalmi értéke, — körülményesen elmélkedők, hervatagok s van valami primitív néptanítói jellegük. Hatásuk nem lehetett jelentős, érdekességük inkább csak az, amivel hangban, felfogásban elütnek a hasonló célú nemesi irodalomtól. Táncsics a másik oldalról látja a társadalmi valóságot, de még távol attól, hogy mondanivalóinak, a tendencián túl, súlyt is adjon."

2 Az irodalomtörténeti kézikönyvben Fenyő István a Táncsicsról szóló fejezetben már így foglal állást: „Szépirodalmi munkáinak közös jellegzetessége a nyílt, oktató szándék; a népnek-magyarázó, megvilágító, fejtegető előadásmód, a józan észhez való apellálás. Táncsics stílusa darabos, nehézkes, de van ebben a hajlékonyságtól mentes előadásban plebejus erő, kemény egyéniséget rajzol elénk ez a csiszolatlan stílus, sajátosan alkalmas ez a modor az élet súlyos tényeinek — ha nem is művészi megjelenítésére, de — megrázó érzékeltetésére. Megragadó Táncsics írásaiban (szépirodalmididaktikus írásaiban is) az előadás szögletességének, plebejus keménységének ötvöződése az íróban felhalmozódott nagy műveltségi anyaggal, az európai gondolkodás nagy eredményeinek megszólalása a jobbágysorból jött nép-apostol hangján."

3 Előadásomban megkísérlem, hogy bizonyítsam: ezek a művek — és némely későbbi, szépirodalmi igénnyel is írott könyve '— jóval kedvezőbben ítélhetők meg, ha gondosan elemezzük őket, az életmű egésze és elsősorban az Életpályám felől tekintve rájuk. Az Életpályám ugyanis nemcsak dokumentum, hanem elsőrendű irodalmi alkotás is, amely többek között kulcsot ad a személyességnek és a didaxisnak a szorosan vett szépirodalmi munkákban tapasztalható, első pillantásra zavarónak tűnő keveredésére. Táncsics valóban prófétai alkat, és a prófétáknál mindig vegyül a hirdetett igazság a hirdető életútjának szenvedélyes megjelenítésével. A Rényképek című gyűjtemény első kötete. Még Pesten jelent meg, 1835-ben, a második és harmadik kötetet azonban a cenzúra miatt már Kolozsváron adta sajtó alá.

4 A három kötet összefüggő egészet képez, különösen az első kettő, amelyben szétosztva jelent meg egy levélregény: a Nina Dezsőnek, ill. a Dezső Ninának három-három darabja, melyet az író később, műveinek gyűjteményes kiadásában ilyen címen egyesített: Erényképek szerelmes levelekben.

5 A második kiadásban elhagyta a mottókat, amelyek pedig igen érdekes fényt vetnek eszméinek forrására. Ezek a 68