Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Orosz István: Táncsics Mihály állásfoglalásai a jobbágykérdésben

Orosz István: TÁNCSICS MIHÁLY ÁLLÁSFOGLALÁSAI A JOBBÁGYKÉRDÉSBEN A jobbágy-földesúri viszony megszüntetése a reformkori gondolkodók számára a társadalmi átalakulás, a haladás legfontosabb előfeltétele volt, így nem csodálkozhatunk rajta, hogy a megszüntetés módozataira számtalan elképzelés és terv született. A liberális reformerek már az 1830-as években célul tűzték ki az úrbériség megszüntetését, kemény harcot folytatva azokkal a konzervatívokkal, akik a változtatások szükségét már ekkor sem merték tagadni, de a hagyományos nemesi politikai szellemében legfeljebb arra voltak hajlandók, hogy könnyítsenek a jobbágyok helyzetén. Az 1832—36. évi országgyűlésen az úrbéres viszony felszámolásában a reformerek által legfontosabbnak vélt első lépést, a jobbágy és földesúr egyezkedésére bízott örökváltság törvénybe iktatását még sikerült megakadályozniuk, miután azonban 1840-ben ez a törvény megszületett, az 1840-es években a konzervatívok sem tartották elégségesnek a jobbágyok helyzete könnyítésének szólamait hangoztatni. Elfogadták az örökváltságot, belenyugodtak a jobbágy-földesúri viszony megszüntetésébe, de csak abban az esetben, ha a földesurak az elveszett úrbériségekért nemcsak méltányos, de tökéletes és teljes kárpótlást kapnak a megváltási összegekben.

1 Táncsics Mihály a radikális politikus és gondolkodó akkor kapcsolódott be az 1840-es években a jobbágykérdésről folyó vitába, amikpr már nem egyszerűen arról kellett a közvéleményt meggyőzni, hogy az úrbéres viszonyt meg kell szüntetni, hanem arról, hogy a megszüntetés nem lehet más, mint egyszerre történő és minden földesúri hatalom alatt élő alattvalóra kiterjedő jobbágyfelszabadítás. Állásfoglalásaiban két szakasz jól elkülöníthető. Az 1848-as törvény megszületését megelőző években — természetes módon — azok harcostársa, akik mielőbb jobbágyfelszabadítást kívánnak s a parasztság szempontjai szerint közelítve az úrbériség megszüntetését radikális nézeteivel arra ösztönöz, hogy a liberális reformerek se elégedjenek meg részleges megoldásokkal. A felszabadító törvény; megszületése utáni hónapokban a Munkások Üjsága szerkesztőjeként, az első népképviseleti országgyűlés követeként módja volt megismerkedni a volt jobbágyok és zsellérek panaszaival, a felszabadító törvény által megoldatlanul hagyott kérdésekkel s minden erejével a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztéséért harcolt. I. Táncsics Mihály jobbágyfelszabadítással kapcsolatos nézeteit az 1840-es években legteljesebben a „Nép szava Isten szava" c. röpirata tartalmazza, amelyet 1846—47-ben írt, de csak kéziratban terjedhetett, mert kinyomtatására csak a cenzúra eltörlése után kerülhetett sor. Negyed28