Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Előadások - Lukács Sándor: Táncsics eszmevilága
megvalósítását követelte az Akadémiától, persze hiába, mert az mindenféle egyéb — játékszíni, fordítói, nyelvészeti — munkákkal kezdett foglalkozni, ráadásul rosszul, mert helyesírása elhibázott, fordítói terve hiányos, nem tartalmazza Rousseau Contrat socialját. Rousseau nagy tekintély Táncsics szemében; egyetértéssel idézi Discours sur l'inégalité című könyvéből, franciául, a nevezetes passzust, mely szerint minden rossz, minden bűn, háború, gyilkosság, nyomor és borzalom a magántulajdon következménye. Mindezen szörnyűségek megszüntetése a jól felfogott neveléstől várható; ,,azért kérem, [. . .] mindenre a mi szent, anyi milliók szenvedésére s azok keserű könyeire kérem a nagy érdemű és Tekintetes Társaságot, fordítsa minden figyelmét a nevelésre", hiszen már Kant megmondta (akit Táncsics németül idéz), hogy a nevelés a legfőbb emberi feladat. v ,Hozzá tehette volna még, hogy józan nevelést eszközölni legszentebb kötelessége minden emberriekl; mert csak okos nevelés által remélhetni, hogy a jog, a természet törvénye és morály kifejlődik s terjed, melyen óhajtott közboldogságunk alapuland." • 1835-ben járunk; Táncsics még egyetlen politikai művét sem írta meg, de egész élete munkásságának legfontosabb vezérszavai — józan ész, természettörvény, nyelvegység, jog, szabadság, sajtószabadság, nevelés, morál, boldogság — megtalálhatók első négy, nyelvészeti könyvének lapjain. Megkísérelhetjük immár fölvázolni szellemi arckjépét, eszmevilágának fő vonásait. Szórványos előzmények után a XVIII. század az utópiák és utópisták százada. így szólván eltérek hanyag nyelvhasználatunktól, mely mindenkit, aki Marx előtt a meglevőtől gyökeresen különböző társadalmon gondolkodott, az „utópista szocialisták" címkéje alá sorol. Ez a megnevezés szűk is, tág is : mert voltak nem szocialista utópisták, és nem minden Marx előtti szocialista volt utópista. Továbbá: nem mérvadó, művelte-e valaki vagy nem az utópia irodalmi műfaját: Holberg utópiás regényt írt Klimius Miklós föld alatti utazásáról, de ettől még nem vált igazi utópistává; ellenben utópistának tarthatunk olyan szerzőket, akik egy sort sem írtak képzelt birodalmakról, falanszterről, Ikáriáról. Az utópista a társadalmi gondolkodás egyik lehetséges módjának, egy mentalitásnak a képviselője. A fennálló rend vizsgálatából in,dul ki, s azt eszményeivel, a természet, a ráció, az igazság, a morál kívánalmaival ellentétesnek tapasztalván, megváltoztatásra ítéli. A változtatás, mivel általános' princípiumok diktálják, természetesen csak mindenre kiterjedő, általános és gyökeres lehet. Az utópista rendületlenül bízik az emberi értelmességben, melynek csak felvilágosító szóra, a jó és a rossz helyes kijelölésére van szüksége, ezért a nevelést választja a változtatás eszközéül. Rendszerint a megrontott intézményektől független nevelést, a népszerű könyvecskét, kátét; néha, de korántsem mindig, a szó irodalmi értelmében vett utópiát, mely a változáson már átesett képzeletbeli társadalom (vagy társadalom-rész) boldogra fordult életének meggyőző példájával igyekszik 21
