László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Bartus Ádám et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2012-ben folyatott régészeti feltárások eredményeiről
BARTUS-BORHY-DELBÓ-DÉVAI-KIS-NAGY-SEY-SZÁMADÓ-VIDA Megfigyeltük, hogy az árok (SE 115) déli irányban folytatódik, az M16 szelvény déli részében a pince fölött eléri a déli metszetfalat. Ez a betöltés (SE 080) azonos az árokbetöltéssel (SE 098). Az M14 szelvényben a két árkot (SE 123, SE 122) kb. 30 cm keskeny sáv (SE 089) választja el egymástól, amely az M15/M16 szelvényekben is folytatódott észak-déli irányban (M15/M16-SE 095). Ezekről az árkokról, illetve a közöttük lévő részben található égett agyagfoltokról megállapítottuk, hogy az árkok egy eredetileg fémmegmunkáló műhelyként definiálható objektum kemencéit metszették. Az árkok, illetve az udvart észak felől határoló kelet-nyugati irányú fal (SE 157) által metszett kemencék közül kettőt sikerült feltárnunk: az M13 szelvényben a fal (SE 157) két égett foltot (SE 058, SE 060) metszett, az M14 szelvényben észak-déli irányú árok (SE 122) metszette (?) a kemencét (SE 088) a délnyugati sarokban. Ezt a kemencét több rétegben átvágtuk (SE 124, SE 127, SE 131). Az égett agyagsávról (SE 089) a két árok (SE 122, SE 123) között nem dönthető el, hogy a kemence (SE 088) megmaradt keleti sávja/részei-e vagy egy másik kemence két árok által történt Jeldarabolásának” a maradéka. Az L15/L16 és M15/M16 szelvények találkozásánál egy újabb kemencét (SE 133) tártunk fel, amely az észak-déli irányú árok (SE 115) feletti, tehát későbbi. A kemence részei: agyagpadka (SE 126), kavicsos alapozás (SE 125), agyagos tapasztás (SE 132) (elbontottuk), kör alakú folt (SE 146) (elbontottuk), feketére égett agyag (SE 147) (nem bontottuk el). A kemencétől (SE 133) keletre laza sóderes foltot (SE 152) bontottunk ki sárga agyagfelületben (SE 096). Megfigyeltük, hogy a falkiszedés(?) (SE 024) vágja a kemence (SE 133) nyugati padkáját. Mivel a falkiszedés(?) betöltésében 2011-ben viaszmodell készítésére használt segédnegatívok töredékei kerültek elő, a falkiszedés(?) az összes kemencéhez képest is későbbinek tekinthető. Az árkok (SE 115, SE 121) között jelentkező égett agyagsáv (SE 095) az M15/M16 szelvényekben hasonló jelenség (megsemmisített kemence) lehetett, mint az M14 szelvényben az SE 122 és SE 123 között lévő égett agyagcsík (SE 089). Déli szektor: Udvar, falak, falkiszedések (4-5. tábla) Az I. insula 1. épületének déli részére vonatkozó legfontosabb megfigyelésünk az, hogy a D19 szelvény teljes felületében folyatódott az a kavicsos udvarszint (SE 108), amelyet az előző években már megtaláltunk, és ismét megállapítottuk, hogy a kavicsos udvarfelületet a legkésőbbi fázisban kőlapokkal burkolták. A kőburkolatot később elbontották, mindöszsze egy kőlap (SE 158) maradt meg eredeti helyén, az SE 068 rétegben. Az elbontás idejére utalhat az А19/ B19/C19/D19 szelvénysorban talált 1795. évi 6 krajcáros (SE 012 rétegben), illetve az 1800. évi 1 krajcáros (SE 013 réteg). A kavicsos udvari járószint (SE 108) északnyugati sarkában észak-déli irányú falkiszedés (SE 144) határolta (betöltése: SE 143); a falkiszedésig terjedően 2x2m-es szondát nyitottunk, amelynek szintjét a sárga agyagfelületig (SE 145) mélyítettük. A bontást ezeken a felületeken befejeztük. A falkiszedéstől (SE 144) nyugatra, a C19 szelvény egész felületét betöltő fekete agyagfelületen (SE 118) befejeztük a bontást, ebben sárga foltok jelentkeztek (vályogtégla lenyomatok). Ezt a felületet (SE 118) az északnyugati és a délkeleti sarokban két 2x2 m-es szondával átvágtuk. Ez mélysége mintegy 20 cm volt, mivel azonban új felületet nem értünk el, a jelenlegi felszíntől mért 130-135 cm-es mélységben megálltunk a bontással. Megállapítottuk, hogy az udvartól északabbra nyitott szelvényekben az 1990-es években megfigyelt, egymással párhuzamosan futó falak, köztük két épületet elválasztó sikátorral, itt nem folytatódnak; a fentebb említett falkiszedés (SE 144) alapján - legalábbis ebben a szektorban - úgy tűnik, hogy nem két, hanem egy épületről van szó. A falkiszedés (SE 144) és tőle nyugatra, az A19 szelvényben feltárt, észak-déli irányú falak közötti felületben (SE 053) a faltól (SE 053) keletre az egész felületet beborító, apróra tört, átégett tegula- és imbrextöredékekből álló, 30-50 cm vastag tetőomladék (SE 051) került elő, amelynek elbontása után sárgásbarna agyagréteget (SE 052) bontottunk ki, mindkét szelvény (A19, B19) teljes felületében. Ezt a réteget az A19 és B19 szelvények déli felében a falig (SE 053) 2 méter szélességben átvágtuk. Alatta levő kemény, barna agyagfelületen (SE 155) befejeztük a bontást. Épületmaradványokat, járószintet 140 cm mélységben nem találtunk. A bontás során feltűnően kevés lelet került elő. Az A19 szelvényben feltártuk az észak-déli irányú kőfalat (SE 053), amelybe az A19 szelvény délnyugati sarkában kelet-nyugati irányú falszakasz (SE 139) köt be. A falnak (SE 053), amelyet északi irányban jelentősen visszabontottak, lábazata (SE 138) is előkerült. Ez a fal északi irányban falkiszedés formájában folytatódott (SE 084; betöltése: SE 083). A betöltés (SE 083) elbontása után megtaláltuk a lábazattal (SE 138) azonos falalapozási szintet, amely vízszintes felület formájában északi irányban folytatódott. Ezt teljesen kibontottuk. A fal (SE 053) északi folytatását 2007-ben az A18 szelvényben már kibontottuk, a faltól nyugatra, az A19 szelvényben SE 141 és SE 142 fekete agyagrétegek által határolt, észak-déli irányú vályogfal (SE 140) húzódik, amelynek folytatását az A18 szelvényben 2007-ben már megtaláltuk. 36
