László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Bartus Ádám et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2012-ben folyatott régészeti feltárások eredményeiről

JELENTÉS A KOMÁROM-SZŐNY, VÁSÁRTÉREN 2012-BEN FOLYTATOTT RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK EREDMÉNYEIRŐL

révén szorosan egymás mellé lehetett helyezni belőle sok darabot, akár a háztartásbeli használatban polcra sorakoztatva, akár a kereskedelemben faládákba, fonott kosarakba praktikusan és helytakarékosan elhelyezhető volt,92 vastag fala révén pedig biztonságos szállítást biztosított értékes tartalmának. Ezek az edények készítési technikájukat tekintve formába fújással készültek,93 a leglényegesebb tulajdonságuk viszont az, hogy újra felhasználhatóak voltak. A forma anyagának minőségétől függően sorozatgyártásra is alkalmas volt. A legérdekesebb kérdés nyilvánvalóan az, hogy milyen termékeket szállítottak bennük. Sokáig tartotta magát az a nézet, amely szerint a palackokban bort szállítottak és tároltak volna. Azonban szerencsére számos esetben maradt meg szerves maradvány az üvegekben, és ezek természettudományos vizsgálata igazolta, hogy nem bort, hanem olajat vagy valamilyen olajos szubsztanciát tartalmaztak. Tehát vagy egyszerűen olajat szállítottak bennük, vagy valamilyen, olajban oldott illatszert, testápolásra használatos szert.94 Habár ezek jellegzetes leletei a vásártéri ásatásoknak, ritka, hogy ennyire nagy példányszámban forduljanak elő, és általában a későbbi időszakra valószínűsíthető, üvegzöld árnyalatban jelentkeztek.95 96 Ezeket a hasábos testű palackokat a Kr. u. 1. századtól a 4. századig használták," azonban mivel a katalógusban szereplő töredékek kivétel nélkül kékeszöld árnyalatúak, amely árnyalat elsősorban a Kr. u. 1. és 2. századra volt jellemző, valószínűnek tarthatjuk, hogy ezek a töredékek is erre az időszakra datálhatóak. Fazékformának csupán egyetlen töredéke látott napvilágot (62), a melegen lekerekített, befelé visszahajtott töredék a Kr. u. 1-2. század tipikus lelete.97

Illatszeres üvegek töredékei nem jelentkeztek nagy számban, csupán néhány töredék sorolható ide (63-67). (14. tábla 9-11) Érdekes darab egy középen osztott, kettős testű illatszeres edény aljtöredéke (63). (14. tábla 9) A pontos forma nem határozható meg, mivel csupán egy kis aljtöredék maradt fenn belőle. Annyi bizonyos, hogy osztott testű illatszeres üveghez tartozott, amely már a Kr. u. 1. században feltűnt, de néhány formája még a késő római időkben is kimutatható, ritka leletnek számít a Római Birodalomban.98 Ezen kívül egy kónikus testű illatszeres edénykét említhetünk meg (67). (14. tábla 11)"

Ablaküvegtöredék mindössze öt került elő (68- 72): üvegzöld, sárgászöld és fűzöld színű öntött üvegek. Átlagos vastagságuk 0,2 és 0,4 cm között váltakozik. A helyi igényeknek megfelelően egy

92 ISINGS 1957, 63. Pompeiiből a Casa del Menandróból ismerünk faládát, amelyben hasábos palackot tartottak.

93 COTTAM-PRICE1998.

94 ROTTLOFF1999, 49.

95 DÉVAI2011,139; BARTUS-BORHYet al 2012,14.

96 RÜTTI1991, Form AR 156; ISINGS 1957, Form 50.

homokkal felszórt keretbe öntötték az üvegmasszát, hogy azt a kihűlés után könnyen el tudják távolítani. Ennek következtében az ablaküvegek egyik fele érdes, apró buborékok figyelhetők meg rajta, míg a másik oldaluk teljesen sima felszínű.

Egyéb kisleletként egy üvegzöld játékkorongot (73), egy sötétzöld hatszögletű (74), egy üvegzöld bordázott (75) (2. kép) és egy sárgászöld, bot alakú üveggyöngyöt (76) kell megemlítenünk. A bordázott üveggyöngyöket a brigetiói üvegmühely is gyártotta. Párhuzamát ennek a rendkívül érdekes formának a római kori üveggyöngyök között nem találtuk. Ezekkel a példányokkal megegyező forma került elő a Wielbark-kultúra területén a Barbaricumban, Nyugat-Pomerániában, továbbá a Visztula alsó szakaszán, Brandenburgban és Mecklenburgban. Előfordulása nagyon ritka, opak és áttetsző változata egyaránt létezett.100 Az eddigi példányok egy rövid

2. kép: Bordázott üveggyöngy Abb. 2: Glasperle mit Rippen

időszakra datálhatóak, a Kr. u. 2. század 2. felétől a

3. század első évtizedéig, a brigetiói üveggyártó műhely is ebben az időszakban működött.101 A katalógus utolsó tétele pedig egy jellegzetes gyártási hulladék töredéke (77).

Összefoglalásként elmondható, hogy a korábbi évekhez hasonló arányban kerültek elő üvegedény töredékek, a jellemző típusok is megegyeznek az eddigiekkel. Az egyetlen különbség az, hogy ezen idényben nem kerültek elő italfelszolgáló edények, valamint különösen nagy súllyal szerepelnek a kékeszöld árnyalatú tároló- és szállítóedények, az

9 COOL-PRICE1995, Kát. Nr. 809-810.

98 COOL-PRICE 1995, 203, Kát. Nr. 2258; GOETHERTPOLASCHEK1977, 224.

99 BARKÓCZI1988, Kát. Nr. 204; RÜTTI 1991, Form AR 135; ISINGS 1957, Form 82.

100 TEMPELMANN-MACZYNSKA 1985, 41-43.

IO‘ DÉVAI-GELENCSÉR 2012, 73.

47