László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Bartus Ádám et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2012-ben folyatott régészeti feltárások eredményeiről

JELENTÉS A KOMÁROM-SZŐNY, VÁSÁRTÉREN 2012-BEN FOLYTATOTT RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK EREDMÉNYEIRŐL

Funkció

Arány

Tálak

12,50%

Poharak

43,70%

Tároló- és szállítóedények

29,10%

Illatszeres üvegek

5,20%

Ablaküvegek

5,20%

Ékszerek, viseleti tárgyak

4,10%

3. táblázat: Az üvegek funkció szerinti megoszlása Tab. 3: Verteilung der Glasfunde nach Funktion

portjával, amelyeket célszerűnek láttuk jelen összefoglalóba belevenni.

Az üvegedénytöredékek kivétel nélkül áttetszőek, ezért ezt a katalógusban nem tüntettük fel külön. A tárgyak színének megoszlását vizsgálva láthatjuk, hogy túlnyomó többségük, mintegy 56%-uk színtelenített, továbbá 17%-uk üvegzöld árnyalatú. Emellett csak egy-egy esetben jelentek meg más tónusok, mint a sötétzöld (0,36%), a fűzöld (3,46%). A korábbi évek vásártéri ásatásain feltűnő volt a kékeszöld árnyalatú üvegek hiánya (1-2% körüli értéket tett ki), amely Pannóniában a Kr. u. 1. századra és a 2. század első felére jellemző árnyalat. A 2012-es évben ehhez képest feltűnően nagy számban került elő ezen árnyalat, az üvegedénytöredékek 20%-a volt ilyen. (2. táblázat)

A leletek közül 96 töredéket sikerült funkcionális kategóriába sorolni, az összes lelet 38%-át. (3. táblázat) Az asztali edények csoportjába 54 edénytöredéket sorolhattunk be, (12-13. tábla) ezen belül jelentős számú a tálforma, összesen 12 került elő. Pohárformák ugyancsak jelentős számban láttak napvilágot, 36 töredék sorolható ebbe a csoportba. Az italfelszolgáló edényt vagy töredékét ebben az idényben nem találtunk. A tároló- és szállítóedények kategóriájába 28 üveg került, amelyek palackok töredékeire korlátozódtak. Ezen túl egy fazék pereme látott napvilágot. Az illatszeres üvegek közé 5 üveg töredéke sorolható. Ablaküvegtöredékek is ismertek, összesen öt darab. Az ékszerek és viseleti tárgyak körébe négy lelet tartozik. Összefoglalóan elmondható, hogy a leletek nagy része, 45%-a az asztali edények körébe sorolható, amelyeken belül elsősorban a pohárformák vannak túlsúlyban (43,7%). A tároló- és szállítóedények jelentős csoportot képviselnek, 28% sorolható

ide, míg az illatszeres üvegek és az ablaküvegek azonos mennyiségben kerültek elő (5,2%). Az itt levő katalógusban 77 tárgy szerepel.

A tipológiai párhuzamokat tekintve minden meghatározható töredéknél igyekeztünk megadni a leginkább elterjedt, C. Isings által kidolgozott típust és az ezt kiegészítő, trieri anyagból származó meghatározásokat,65 de emellett sok töredék párhuzamát találtuk meg B. Rütti munkájában.66 Ahol lehetett, természetesen megadtuk a Barkóczi László katalógusában szereplő analógiákat is.67

Ha a meghatározó típusokat vizsgáljuk, a tálak között jelentősek a félgömb alakú tálak (1-2), (12. tábla 1-2) nagyon gyakran vésett díszítések különböző variánsaival. Különösen szép példányok a több sorban vésett oválisokkal, közöttük elválasztó pálcatagokkal díszített darabok, összesen hét ilyen töredék került elő.68 Ezek általános jellemzője az, hogy a többi edénytípushoz és kis méretükhöz viszonyítva relatív nagy a falvastagságuk (3-4 mm között), kivétel nélkül színtelenített, jó minőségű alapanyagból készültek. A korábbi évek ásatásainak gyakori lelete a szőnyi Vásártéren.69 Ezeket a vésett díszítésű tálakat korábban Barkóczi elemezte és három csoportba sorolta.70 A Vásártéren előkerült darabok közül a legtöbb Barkóczi második csoportjába tartozik, ezek változatos mintakincsű darabok, a sorokba rendezett, vésett oválisokat egymástól egyes vagy kettes pálcatagok választják el, az oválisok közepén a legtöbb esetben kis dudor figyelhető meg, míg a gondosan sorokba rendezett oválisokat egymástól vízszintesen futó vésett szalagok választják el.71 Barkóczi véleménye szerint az állandó mintacsoportok és változatok használata, az egységes kidolgozás, valamint állandó szín helyi, önálló üvegművességre utal. Alapvetően két mintacsoport hatása figyelhető meg ezeken: egyrészt a Rajna-Duna vízi út kapcsán nyugati, másrészt syriai. Emellett, mivel gyakran kerülnek elő a pontosan datálható, rátétes díszítésű kelyhekkel együtt, gyártásuk ugyanerre az időszakra datálható (Kr. u. 3. század első fele), ezen belül is Barkóczi feltételezte, hogy egy rövidebb, 25-30 éves periódushoz rendelhetők hozzá.72 Az ekképp díszített tálak, poharak a Kr. u. 2. század végén-3. század első felében egész Nyugat-Európában elterjedtek Skandináviától Britanniáig, Galliától és Germaniától kezdve Hispániáig és Italiáig, megállapítható azonban, hogy Köln környékén nagyobb számban vannak jelen. A keleti területeket illetően Pannóniát, a syriaipalaestinai területeket, Egyiptomot és a Pontus-65 ISINGS 1957; GOETHERT-POLASCHEK1977.

66 RÜTTI 1991.

67 BARKÓCZI 1988.

68 BARKÓCZI 1988, Form 25. a-b; ISINGS 1957, Form 96;

RÜTTI 1991, Form AR 56, 60.1; HARTER 1999, Form

A 16; HOFFMANN 2002, Form C3.3.1.9; PAOLUCCI

1997, 100-101; SAKL-OBERTHALER-TARCSAY 2001, Taf. 3.23-24; SARANOVIC-SVETEK1986, Tab. 1.4,8.

69 DÉVAI 2011,135.

70 BARKÓCZI 1986,166-189.

71 BARKÓCZI 1986,167.

72 BARKÓCZI 1986,181-182.

45

N