László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Busa Mónika: Hartai bútorgyűjtemény a német nemezetiségi múzeumban: gyűjtés, feldolgozás, bemutatás

BUSA MÓNIKA

Kisszekrény:

Az egyetlen kisszekrény egy közös háztartásból származó bútoregyüttes tagja.30 Ez a tárgy a festés motívumaiban és színében is azonosságot mutat az egyik konyhaszekrénnyel, egy paddal és egy ágyvéggel, amelyeket a későbbiek során még részletesen szerepelnek. A gyarapodási napló alapján a tárgycsoport gyűjtési helye egészen biztosan Harta volt, és 1975-ben adták át Fatuska Jánosnak.

Konyhaszekrény:

A konyhaszekrény - más néven pohárszék - Hartán „komotschank”, olyan tárolóbútor, amelyet helyenként a díszedények bemutatására is kiképeztek. A pohárszék a 15. századra Németalföld és Franciaország területén alakult ki az ebédlő díszbútoraként.31 Tulajdonképpen a konyhaszekrény a pohárszékből jött létre, amelynek a 17-18. században Magyarországon is számos változata terjedt el. A Duna menti területeken (Solt, Harta, Dunapataj, Kalocsa) aszimmetrikus formák voltak jellemzőek. Az alsó rész közepén elhelyezett ajtó mellé fiókokat építettek be, ezekből Hartán általában négy volt,32 ami a múzeum konyhaszekrényeire is igaz. A Heinrich Müller és Christina Keiber nevével ellátott tárgy33 szintén az egyik összetartozó bútoregyüttes része volt, amely az 1975-ös év során került a múzeum gyűjteményébe.

Téka:

A falra akasztott téka a magyar paraszti lakáskultúra egyik legrégebbi szekrényféléje, amelynek őse a ház falába vésett fülke, a vakablak volt. Bács- Kiskun megyében a földrajzi adottságok miatt nem volt jellemző a falra akasztott téka, helyette falba mélyített tékák voltak.34 A hartaiak helye a tükör mellett, az utcai falszakaszon volt, és könyveket, pálinkát, orvosságot tartottak bennük.35 A Német Nemzetiségi Múzeum tékaajtaja is egy ilyen falba mélyített tárolóhely lezárása volt.36 Ez a tárgy a legrégebbi időpontban — 1880-ban - keletkezett darabja a gyűjteménynek, amelyről már több leírás is született, hiszen egyedülállóan gazdag motívumkincs jelenik meg a tulajdonosok neve és a készítés évszáma körül.37

Láda:

Az ácsolt ládák fél évezreden keresztül a paraszti háztartások legjellegzetesebb tárolóbútorai voltak, már a 16. század elejétől az asztalosok által gyár-2. kép: Sablon nélkül festett hartai motívum (A hartai tájházban készült fotó)

Abb. 2: Ohne Schablone bemahlte Hartauer Muster (Foto aus dem Hartauer Landhaus)

tott láda elfoglalta helyét a parasztlányok hozományában.38 Főként a kelengye tárolására szolgált a díszesen készített láda, de Hartán a vőlegény „stafírungját” tartották benne. A múzeumban a legkorábbi hartai tárgyak az ágyvégek mellett a kelengyeládák, amelyeknek festési stílusát egészen korán vették át a komáromi asztalosoktól, és alakították át saját ízlésükre. Az újabb, barnára festett ládákról eltűnt az aprólékos férfimunka, és helyette az olcsó női munka kézjegyei jelentek meg. Ez a jelenség jól látható a

2. képen is, amelyen egyértelműen egy kevésbé precíz, már nem sablonnal készült, esetleges ábrázolás található. A komáromi kelengyeláda visszaszorulásának időpontja a 19. század elejére tehető, ezzel egy időben a legkorábbi Bács-Kiskun megyei bútorközpont, Harta alakított ki helyi stílust.39 A múzeumban található két kelengyeláda közül az egyik bizonyosan vőlegényláda, és Andreas Schmekl neve olvasható rajta. (3. kép) Készülhetett láda női névvel is, például egy 1806-os dátummal ellátott, a hartai tájházban található darab, de a Német Nemzetiségi Múzeumba ilyen tárgy nem került be.

Fogas:

A legrégebbi tárolóbútorok egyike a rúd, amelyet Visky Károly a fogas ősének tekintett. A múzeum gyűjteményében egyetlen hartai fogas található.40

30 Ltsz.: 1gy5.03.0y.

31 K. CSILLÉRY1981.

32 ROMSICS 2010, 35-00

Ltsz.: 19y5.03.08.

34 K. CSILLÉRY 1982,31.

35 ROMSICS 2010,31.

36 Ltsz.: 1975.05.1.

37 SCHMIDTMAYER 2013, 93.

1 ROMSICS 2010,19.

39 ROMSICS 2010, 23.

40 Ltsz.: 1975.03.05. A fogas ugyan nem kapott leltári számot, mivel azonban a leltárkönyvben csupán egy fogasnak nevezett tárgy található, amelynek gyűjtési helye Harta, nagy valószínűséggel erről a tárgyról lehet szó.

280