László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Kövesdi Mónika: Vaszary kertje (Vaszary János festőművész tatai háza)
WENCZ BALÁZS Járás neve Szeptemberi taglétszám Októberi taglétszám Esztergomi járás 7650 7650 Gesztesi járás 4030 3490 Tatai járás 13397 13651 Összesen: 25077 24791 1. táblázat: Kimutatás az 1947. szeptemberi és októberi taglétszámokról Tab. 1: Liste der Mitgliederzahlen (im September und im Oktober 1947) re, nézzük meg a vármegye területének leggyengébb kommunista pártszervezeteit tömörítő Gesztesi járásában bekövetkezett választások utáni eseményeket. Rigó József járási párttitkár jelentése szerint a politikai hangulat az országos helyzethez igazodott. A jobboldali szociáldemokraták elleni harc megindításának jegyében különös hangsúlyt fektettek arra, hogy a párttitkár igen részletesen ismertette az általuk (mármint a szociáldemokraták által) képviselt „suttogó propaganda” hangzatos jelszavait. Emellett fontosnak tartották az egyház képviselői által a Boldogasszony évének ünnepségei kapcsán végzett kommunistaellenes munka ismertetését is.8 Az MKP választások utáni kommunikációjának megváltozását jelentette a következő megállapítás is, amely szerint „a kulák parasztság valamint a városi kispolgárok a külföldi angolszász rádió és a helyi ügynökei befolyása alatt a háború rémét festik a dolgozók elé ezzel is forrpontosítva az amúgy is feszült gazdasági és belpolitikai helyzetet.”9 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vármegyei Összekötő Bizottsága 1947. október 13-án a jobboldali erők és a drágaság elleni küzdelem érdekében közös határozatot hozott, amelyet a vármegye mindhárom lapja - a Komárom-Esztergom Vármegyei Dolgozók Lapja, a Szabad Esztergom és a Barátság - közölt. Az öt pontot tartalmazó közlemény egyebek mellett a más pártokban lévő tagok átszervezésének a megtiltását és a tagság felülvizsgálatának mielőbbi végrehajtását tartalmazta. Végezetül a munkáspártok megállapodtak abban is, hogy az elkövetkező időkben havi rendszerességgel fogják megtartani az összekötő bizottsági üléseket.10 Fontos esemény volt a vármegye életében a legjelentősebb munkásmozgalmi múlttal rendelkező Tatabánya, Alsógalla, Felsőgalla és Bánhida régMNL KEML Az MKP Komárom-Esztergom Vármegyei Bizottságának iratai, XXXV. 25/4.10. 9 MNL KEML Az MKP Komárom-Esztergom Vármegyei Bizottságának iratai, XXXV. 25/4.10. Komárom-Esztergom Vármegyei Dolgozók Lapja. 2. évf. 1947. október 19.1. 11 ORTUTAY1988,306-307. óta várt egyesítése. A bányaközségek elöljáróságaihoz már 1945. október 24-én megérkezett az alispáni javaslat a megyei várossá történő egyesítésük tárgyában.11 Mivel a képviselőtestületekben elutasító állásfoglalás született, a kérdés lekerült a napirendről. A bányaközségek sorsában az 1947-es év jelentette a fordulatot. Felsőgalla község képviselőtestülete a május 10-i rendkívüli közgyűlésen 22:1 arányban mondta ki, hogy kéri a négy bányászközség egyesítését, Tatabánya megyei város létrejöttét. Őket hamarosan követte a tatabányai, alsógallai és felsőgallai képviselőtestületek hasonlóan pozitív állásfoglalása. Ezt követően írta alá — még a választásokat megelőzően - 1947. augusztus 15-én Rajk László belügyminiszter a 179238/1947. III. 3. sz. rendeletet, amely 1947. október i-jével kimondta Tatabánya megyei város megalakulását. Ezután megindult a konkrét szervező munka az egyesítés és a várossá alakulás előkészítésre, amelynek végeztével 1947. október 10-én sor került Tatabánya város alakuló ülésére, új fejezetet nyitva a lakosság életében.12 A vármegyei kommunisták érzülete és önbizalma szempontjából sokat jelentett Rákosi Mátyás október 31-i beszéde, a Magyar Függetlenségi Párt feloszlatása és a kormányprogram egyes pontjainak viszonylag gyors megvalósítása (munkásbíróság, bankok államosítása). Az ekkor született jelentések pedig már arról is beszámoltak, hogy a vármegyei káderek munkája - elsősorban paraszti vonalon - is kezdett javuló tendenciát mutatni.13 Komoly sikerként élték meg azt is, hogy a bányászok lakta településeken sikerült megoldani az élelmiszerellátást. Mindennek ellenére az általuk érzékelt politikai hangulat - különösen Tatabányán - még mindig nem a kommunista tisztségviselők elképzelései szerint alakult, amelynek elsőszámú okaként a kollektív szerződések kérdését jelölték meg. Soós Sándor minderről a következőképpen vélekedett: „Meglátásom szerint bizonyos fokig a bányászokat a demokrácia elkényeztette és evés közben jön meg az étvágyuk. Ezért hibás elsősorban az üzemi agitátor gárda, mert nem dolgoznak és a tömegek uszályába kerülnek, sőt sok esetben ők állnak a követelések élére. Hibás a városi vezetőség is, mert nem foglalkoznak kellően az agitátor gárda mozgatásával.”14 Az általa felvázoltakkal ellentétben Tokodon és Dorogon az agitátorok kiváló munkát végeztek, itt ugyanis az üzemi tagság körében nem jelentkeztek a tatabányaihoz hasonló problémák.15 A választásokat követő átmeneti bizonytalanságot kö-12 LEBLANCNÉ1992,110-112. 13 MNL KEML Az MKP Komárom-Esztergom Vármegyei Bizottságának iratai, XXXV. 23/20. 95. 14 MNL KEML Az MKP Komárom-Esztergom Vármegyei Bizottságának iratai, XXXV. 23/20. 84. 15 MNL KEML Az MKP Komárom-Esztergom Vármegyei Bizottságának iratai, XXXV. 23/20. 84. 262
