László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Kövesdi Mónika: Vaszary kertje (Vaszary János festőművész tatai háza)
VASZARY KERTJE (VASZARY JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ TATAI HÁZA) (Az öntöttvas, kehely formájú szökőkút egy időben az angolkerti nyári lak előtt volt felállítva, egy modern vörösmárvány medence közepén.) A kinyíló ajtóból a tarka virágágyásra és a csobogó kútra nyíló látvány a témája éppen az egyik szép Vaszary-festménynek. A telek valamikor szélesebb volt a mostaninál. A szemtanúk úgy emlékeznek vissza, hogy a kertben dió- és gesztenyefák nőttek, a ház közvetlen környezetében pedig virágágyások között sétautak kanyarogtak. A nagy, elmosódott, kékeszöld foltok közt ábrázolt, tarka, tömött virágágyás képe a 20-as, 30-as évek Vaszary-festményein azonnal felébreszti gyanakvásunkat, hogy a kép nagy valószínűséggel Tatán készült, és a tatai kert idilli, szimbolikus képét mutatja. (15. kép) A virágoknak nagy szerep jutott Toroczkai kertjeiben, talán itt is. A festményeken látható színpompás virágágyás képe a visszaemlékezésekben felbukkanó, szigetecskékből álló virágágyások képével mutat hasonlóságot. Toroczkai (valószínűleg Vaszaryval együtt) lenyűgözve szemlélte a virágos növényt, a virágoskertet: „A kert a föld és vidék természetével és a gazda lényével egységben kell legyen. Minden virágszerető gondosságról beszéljen. Akár kicsi, akár nagy a kert, jó, ha gazdag és rendezett. Ne legyen hivalkodó és mesterkélt, exotikus növényekkel, hanem a körülfekvő természet gyermeke, bájos és intim, lombos, hívogató lugasokkal, s lehetőleg a külső világtól elzárt. A kertben dús tömege pompázhat a sok-sok jó magyar, szebbnél szebb, színes-szagos virágnak: parasztszegfű, bazsarózsa, százszorszép és gyorgyéna, peremis, jázmin, borsika, verbéna, majoránna, meg tuli-tubarózsa, kikerics, somkóró, istenfa, mályva, stb. (...) A virágban lélek van, mindenik egy-egy érzelmet fejez ki. A boldogtalant vigasztalja, a boldog érzését mélyebbre vési. Menjünk közéjük, szívjuk be lényükkel a boldogságra való képességet ott, hol ők is örömmel ragyogtatják színpompájukat. Menjünk kertünkbe virágainkhoz!”25 VASZARY KERTJE A tatai ház üvegezett bejárati ajtajának motívuma több Vaszary-festményen megismétlődik. A rácsos ajtó kinyíló szárnyai egy tarka virágágyásra és az elmosódó pázsitszőnyegre terelik tekintetünket. Érdekes, hogy a festményeken a műteremházat alig látjuk kívülről, leíró módon ábrázolva, de többször látjuk a jól felismerhető ajtót, belülről, amint kitárul. A nyíló ajtó motívuma egy folyamatot, egyfajta mozgást érzékeltet, a kivonulás gesztusát. így ábrázolja Vaszary a kertet, így nyer értelmet a tatai otthon: nem a meghúzódás, a hajlék, hanem a kivonulás, a menekülés kifejezéseként. (16. kép) Vaszary kertjében tartózkodó alakok és az ott végzett tevékenységek is a kert sajátos értelmezését mutatják. Nőalakokat látunk, andalogva, sétálva, kerti székben, takarókon heverve. (17. kép) Távolról látjuk az alakokat, hátulról pillantunk csoportjukra. Nem elég a japán perspektíva ábrázolásához közeli térszerkezet, térhasználat, az alakok elrendezése is a távol-keleti grafikák felfogásával rokon. A zöld vegetáció nagy foltjaiban egy-egy színes szigetként mutatkoznak. Nem a személyük fontos, hanem a puszta jelenlétük. Ők ennek a körbezárt kertnek, ennek a védett zugnak a képzeletbeli lakói, velük lesz teljessé ennek a rokokó idillnek, ennek a paradicsomkertnek a képe. Vaszary tatai otthonát a kertre alapozta. Miután beleszeretett az angolkertbe, annak vizeibe és zöld lombsátrába, amint módja volt rá, telket vásárolt, minél közelebb az angolkerthez. Ahol telke és háza elterült, Tóváros szélén, kertek voltak, gyümölcsfákkal, építményt alig lehetett látni a környéken - ez szintén jól látszik korabeli festményein. (18. kép) A Lovasok a parkban (9. kép) kompozíciót követően, a fekete alapos korszak után Vaszary elszakadt a kert külső ábrázolásaitól. A táj, a lombok, a fák valóságos szépsége, ereje, az angolkert tárgyias képe átalakult, belső tájjá vált. Már nem a gróf kertjét festette, hanem saját kertjében látta meg a motívumot; saját kertjét kezdte festeni, amely egy idilli világ, egy paradicsomi menedék lett számára. Egy belső kert, egy saját kert, szó szerinti és szimbolikus értelemben is. Tulajdon kertje kiterjed, esetleg még felismerhető elemei (a virágágyás, a rács, a kerítés, a kerti szék) csak az érzéki zöld, kékeszöld televényt emelik ki, mélyítik el, csak színtani kísérletek, amelyek arra szolgálnak, hogy a zöldek még plasztikusabb mélységet kapjanak. A kert figurái ehhez hasonlóan, nem valódi jelenlétükkel, csak hangulatukkal, tétova tevékenységeikkel festik alá a kert lélektani arculatát. (19. kép) Vaszary házát kutatva, házának és kertjének ábrázolásait keresve bukkantunk rá az életműben jól körülhatárolható kertmotívumra, amely korszakokhoz (is) kapcsolható, új téma, önálló ikonográfiái típus megszületéséhez vezetett. A motívum leginkább a Tatán, saját kertjében festett, saját kertje által inspirált képeken figyelhető meg. Tanulmányunk erre próbálja irányítani a figyelmet: milyen volt a festő háza és kertje, és mit jelentett számára ez a ház és ez a kert. Vaszary tatai tartózkodása még szinte is-TOROCZKAI-VIGAND 1911. 25I
