László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Kövesdi Mónika: Vaszary kertje (Vaszary János festőművész tatai háza)

VASZARY KERTJE (VASZARY JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ TATAI HÁZA) Az első benyomás alapján egy szabálytalanul, festőién elrendezett, itt-ott megnyíló, kompakt töme­get látunk, amely kifelé meglehetősen zárt. A tetők, különösen az erkélyeknél, mélyen lenyúlnak a hom­lokzat elé, a nyílások pedig szűkek. A ház egy védett, biztonságos otthon érzetét kelti. A főhomlokzat közepén, kissé balra, üvegezett, kétszárnyú, dupla bejárati ajtó van, két oldalán ki­sebb ablakokkal egybekapcsolva. Kapcsolatukat a záró motívum, az őket összefogó, kékre festett desz­ka szemöldök mutatja. A földszint fala fehérre fes­tett, a szemöldökök magasságáig durván, igen plasz­tikusan, rusztikusán, rücskösen felhordott vakolatú, amely az itt-ott mutatkozó, szabálytalanul megjelenő terméskő lábazat (sziklakő magot utánoz) folytatá­sát, átmenetét jelenti a hagyományos fal felé. A szem­öldökmagasság felett a fal sima. A homlokzat jobb oldalán, a sarkon körív alap­rajzú, falazott mellvédű erkély türemkedik ki a sza­bályos négyszög alaprajzból. A főhomlokzati traktust fedő nyeregtető az erkély fölötti részen a körív alap­rajznak megfelelően hajolva lejjebb nyúlik, védelmet adva az erkélynek. A földszint fölött megkezdődik a széles koszorúra ültetett tetőszerkezet, és az emeleti helyiségeket már a tetőtérben alakították ki. 3. kép: A műterem ablaka, faragott gerendavégekkel Image 3: La fenêtre de l’atelier, avec des bouts de poutre sculptés A földszinti sarokerkély fölött egy újabb erkély kapott helyet. A szögletes alaprajzú emeleti erkély mellvédje borona, ennek gerendavégei áttörik a tetőt. Mivel az erkély alaprajza szögletes, fölötte a nyereg­tető is szögletesen terjeszkedik ki, olyannyira, hogy jócskán fedi az erkélyt. A kettős ablak jobb oldali da­rabját a szögletes erkélytető fedi, a bal ablak fölött a nyeregtetőből kinyúló fióktető van. Az ablak fölöt­ti orommezőt a népi építészetből közvetlenül átvett motívummal, mintára fűrészelt deszkával alakította ki a tervező. Merőlegesen előre nyúlnak a kis orom­zat faragott gerendavégei. (3. kép) A nyeregtető gerince fölé újabb fűrészelt desz­kaoromzat magasodik. A hátsó traktus fölötti részt ugyanis az elülső nyeregtetőre merőleges, másik, magasabb nyeregtető fedi, és a két tető találkozásá­nál képződő orommező lehetőséget adott a tervező­nek, hogy megismételje az emeleti ablak fölött már alkalmazott, igen jellegzetes megoldást, a fűrészelt deszkaoromzatot. Érdemes az anyagok gazdagságára és összhangjára figyelni. Megjelent itt a terméskő, nem lábazati kőként, csak mintegy szimbolikus támasz, alap, mint az épület bázisa. Erős hangsúlyt kapott a (paraszti építészet elvei szerint használt) faanyag. Más színt kapott a tetőszerkezet faanyagai között a külső és belső térhez használt fa: a gerenda és a desz­ka. Az erkélymellvéd boronafala és tetőgerendáza­­ta barnára festett fa, míg az oromzatok deszkadí­szei, hosszan kinyúló faragott gerendáikkal, kékek. Ugyanígy kékek a bejárati ajtók deszkaoromzatai és az erkélyek könyöklő deszkái. A tető héjazata cserép. A keleti oldalhomlokzat földszintjét balról az er­kély, jobbról egy szűk lépcsővel részben megnyitott veranda foglalja el. A veranda az ovális ebédlőbe ve­zet. A pergola fölött nyílik meg a hatalmas, trapéz le­­zárású műteremablak, amelyet - tetőtérben lévén - kisebb kontyolt nyeregtető fed. A másik oldalhomlokzat, a nyugati, már nem hordoz reprezentatív részletet. Egyetlen ajtónyílásá­hoz fehér kő lépcsősor vezet. Ez lehetett a „szolgála­ti lépcső”, a cselédbejárat. A balra eső falszakaszt egy szabályos, téglával kirakott, hatalmas boltív nyitja meg. A házba a kettős üvegezett ajtón lépve jutunk. A földszint előtere az úgynevezett hall. Toroczkai a Hi­mes udvarban közölte a Villa Vaszary alaprajzát, a helyiségek elnevezését innen vettük át.12 (4. kép) A hallt gyakorlatilag (ahogyan a Vaszary-festmény mu­tatja, lásd: 11. kép) nappalinak használták. Négyszö­gű, síkmennyezetes terét jobbra is, balra is megnyi­totta a tervező, míg középen két lépcsőfok és üvege­zett, széles, kétszárnyú ajtó vezet az ebédlőbe. Jobbra egy a teljes jobb oldali falat kitöltő árkádnyílást lá­tunk. Toroczkai kedvelt motívuma volt ez, amelyet otthonok tervezésénél gyakran alkalmazott, éppen a nappaliknál, de általában lábazatos-könyöklőpárká­­nyos változatban, a könyöklőn tárolóhelyet kialakít­va. Itt ez nem így van, az ív teljesen szabályos, ala­csony, jelentéktelen lábazattal. Lehetőséget ad arra, hogy a két tér (a hall és a szalon) tetszőlegesen egybe­nyitható vagy szeparálható legyen. TOROCZKAI-WIGAND1916,19. 247

Next

/
Thumbnails
Contents