László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Kövesdi Mónika: Vaszary kertje (Vaszary János festőművész tatai háza)
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 20. (2014) 243-260. VASZARY KERTJE (VASZARY JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ TATAI HÁZA) KÖVESDI MÓNIKA Tata-Tóvároson, a Cseke-tó közelében épült fel 1912-ben Vaszary János festőművész villája. A különleges épület elsősorban tulajdonosa, „gazdája” szempontjából érdemel figyelmet, aki a magyar festészet legnagyobb mesterei közé tartozik, s aki távolról érkező zarándokként lelt otthonra éppen itt, ebben a kisvárosban. Mi vezette ide, mi tartotta itt Vaszaryt? Milyen volt háza és kertje? Milyen a festményein megjelenő otthon képe? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Közben nem kerülhetjük meg az épület tervezőjének személyét sem, hiszen a ház önmagában is jelentős építészeti alkotás, amely Toroczkai Wigand Edének, a 20. század eleje különös, titokzatos alakjának, az otthon és a kert fogalmait rajzaiban, írásaiban, terveiben és megvalósult műveiben illusztráló művésznek a képzeletében és rajzasztalán született meg. A KÖRNYEZET, A HÁZ HELYE A VÁROSBAN, IDŐBEN ÉS TÉRBEN Tata és Tóváros két önálló fejlődésű középkori város, a tó és a vár két oldalán. Történetük párhuzamos, összefonódó, de a közös önkormányzatiság csak az 1938-as városegyesítés után kezdődött. A Vaszaryvilla a tóvárosi városrészben található. Tóváros városközpontja - a középkori városszerkezetet őrizve - a kapucinus rendház előtti tér volt. Innen indult ki a széles Öreg utca (később Budai, majd Esterházy utca), az a főút, amely egyben a Buda és Bécs felé vezető utat jelentette. A földesúri város az Esterházy-család birtokához tartozott. A kis város tekintélyes részét a Béka-hegyen elterülő grófi kastélykert, az angolkert foglalta el. A település terjeszkedése a későbbiekben ehhez a nagy kiterjedésű ingatlanhoz igazodott. Ezen felül sajátos színt adott és virágzást eredményezett Tóváros életében az, hogy itt voltak a tréningtelep istállói, valamint a gróf angolkertjén túl a lóversenypályák. A 19. század során fokozatosan helyeződött át a hangsúly gazdasági és társadalmi téren egyaránt az ódon Tatáról Tóvárosra. Jól jelzik ezt az emancipálódó zsidóság demográfiai adatai, akik a század során az uradalom védelmét jelentő Burgundia városrészből (Tata, a kastély mellett) folyamatosan költöztek Tóvárosra, üzleteket nyitva, üzemeket alapítva. A 19. század utolsó évtizedeiben beköszöntő fénykor a közlekedés javulásának (vasútvonal, vasútállomások), a sajtó megjelenésének köszönhetően egy turisztikai terjeszkedés kezdetét is jelentette. A két mezőváros sajátos miliője, hihetetlen természeti adottságai (a bőven fakadó forrásvizek) ismertté váltak országosan is. A város tehát több szinten is nyitottá vált, mind a grófi udvar, mind a város részéről. 1 Az angolkert kutatói mind hivatkoznak a tatai kert egyedülálló adottságát értékelő Kazinczyra. (SYLVESTER 2002,260; GYÜSZI2004,217.) Ennek következtében új lakók jelentek meg a városban: festők, építészek, angol lovászok, bohémek. Néhányan közülük villát építettek az Öreg-tó partján, például Feszty Adolf és Gyula. A város karakterét, adottságait áttekintve két tényező kér helyet a településalakító, karaktert meghatározó adottságok sorában. Az egyik kétségkívül a víz. A vizek adják az angolkert egyedülálló adottságát, a már Kazinczy által is magasztalt „vízipartiák”1 jelentik a tatai kert szépségének forrását. A kert közepén felduzzasztott tó, körülötte a füzek, a part közelében csordogáló patakmeder, amelynek vize vízimalmok sorának kerekét hajtotta, majd a vízzel védett vár, a hatalmas halastó (az Öreg-tó) és a további halastavak füzére: ma már nem tudjuk elképzelni a vízben bővelkedő város szépségét és azt az erőteljes gazdasági tényezőt, amelyet a vízenergia jelentett. A másik adottság a kert fogalmában foglalható össze. A gótizáló, romos („műromos”) karakterű vár körül a tópart a 19. században maga is angolkertté vált, ezt a hatalmas kertet egészítette ki az Esterházy-kastély belső angolkertje és a kastélytól távolabb létesített grófi kastélykert, az angolkert. A 20. század első éveiben Tatára (Tóvárosra) érkezett Vaszary János nyomában járva arra gondolunk, hogy a tatai vizek és kertek nyűgözték le, azok befolyásolták a telek kiválasztásában. Tatai házát, kertjét lakva a kert s immár saját kertje tartotta vonzásában mindvégig, azt ábrázolta, azt ismételte képein, miközben a kert lassan ,Jelemelkedett'’, és vásznain idilli, árkádiai tájjá, valóságos paradicsomkertté változott. 24З
