László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Schmidtmayer Richárd: A tatai zsidó iskola pedagógiai elvei és felszereltsége az 1850-es években
A TATAI ZSIDÓ ISKOLA PEDAGÓGIAI ELVEI ÉS FELSZERELTSÉGE AZ 1850-ES ÉVEKBEN kriptogámgyűjtemény,29 egy-egy bogár-, lepke- és ásvány gyűjtemény. A legfontosabb mértani testek. Egy tanári és egy ifjúsági könyvtár. Egy Pestalozzi-számológép. 30 bibliai ábrázolás. Egy iktatókönyv a kormányzati rendeletek számára. Egy iskolanapló az alábbi adatokkal: 1) a tisztelt iskolalátogatók nevei, 2) az iskola számára szükséges eszközök és az iskolai könyvtár leltára, 3) a mindenkori iskolai elöljárók nevei, 4) a jótevők nevei és a jótettek időrendi felsorolása és 5) említésre méltó iskolai ünnepségek és események. Dicsőségnapló minden félév kitüntetettjei számára. Nagyszámú palatábla, nagy készlet írószerekből és rajzeszközökből. Egy barométer és ehhez hasonlók.”30 A fenti felsorolásból látható, hogy Pestalozzi didaktikai módszere milyen mennyiségű szemléltetőeszközt igényelt a különféle tantárgyakhoz. A földrajztanítás elengedhetetlen kelléke volt a földgömb és a térkép. A térképek tematikáján szintén érzékelhető ez a hatás, amennyiben az egyre tágabb környezetet (illetve a zsidók számára kiemelten fontos Szentföldet, az őshazát) lehet befogadni az egyre nagyobb léptékű térképeken. Megfigyelhető, hogy a Bach-korszak átmeneti közigazgatását tükrözik a térképek, mivel Tata csak ebben a mintegy másfél évtizedben tartozott Esztergom vármegyéhez, mind előtte, mind utána Komárom vármegye egyik járási székhelye volt.31 A szemlélettan óra fontos eszközei voltak a szemléltetőtáblák. Hasonlóan rengeteg iskolához Európa szerte, a tatai iskolában is megtalálható volt Carl Wilke 16 táblája, amelyet - egy húsz táblából álló első sorozat után - 1832-től folyamatosan nyomtattak. Ezeken a táblákon a mindennapi élet különféle zsánerjelenetei elevenedtek meg mozgalmas, már-már 29 Virágzás nélkül szaporodó növények, például algák, páfrányok. 30 „Aufzählung der Lehrmittel: Ein Globus, 12“ Durchmesser mit einen messingen Meridian, und einem Stundenzeiger. Sechs geographische Karten und zwar: von Tods, vom Graner-Komitate, von Ungarn, von der österreichischen Monarchie, von Europa, von Palästina, und von den beiden Halbkugeln der Erde. Einen Atlas, 16 Anschauungsbilder von Wilke, 30 große colonierte[sic!] Wandanschauungsbilder, 40 natúr geschichtliche Bilder, 30 geographische Karakterbilder, ein großes Bildniß unseres Kaisers Josef, 70 Bilder historisch berühmter Männer, 20 Sternkarten, 2 Büsten von Schiller und Göthe, ein Herbarium, ein Kryptogamensammlung, eine Käfer-, Schmetterling- und Mineraliensammlung, die nothw endig sten geometrischen Körper, eine Lehrer- und Jugendbibliothek, eine pestalozische Zählmaschine, 30 biblische Bilder, ein Copirbuch für die hohen Regierungserlässe, ein Schuljournal , enthaltend, l-tens, die Namen der geehrten Schulbesucher, 2-tens, Aufzählung der Schulrequisitten, und der Schulbibliothek, 3-tens, die túlzsúfolt módon, mint például a nappali, a konyha, a gyümölcsöskert, a piac, a bánya. Wilke ezeket a táblákat eredetileg siketnéma gyermekek oktatásához készítette - egy szintén nekik szánt képes szótár mellett, mivel egy csecsemőkori betegsége miatt maga is siketté vált -, azonban óriási érdeklődés és igény mutatkozott irántuk a „hagyományos” iskolák részéről is. A táblák körülbelül 40x50 cm nagyságúak voltak, és mind színes, mind fekete-fehér kivitelben lehetett kapni őket. Wilke két alkalommal újrafestette a táblákat, megváltoztatva, átvariálva a képeket. A második, ily módon átdolgozott kiadás 1855-ben jelent meg, így feltételezhető, hogy a frissen felszerelt tatai iskola ebből a sorozatból rendelhetett egy teljes garnitúrát.32 A könyvtári állományról sajnos Lederer nem közölt több adatot, mint hogy van külön könyvtára a tanítóknak és a diákoknak, az évkönyvben említett és idézett művek száma azonban meghaladja a harmincat,33 így joggal feltételezhető, a két könyvtárban együttesen százas nagyságrendben lehettek könyvek. A könyvtár könyvállománya mellett érdekes kérdés az is, hogy az iskola tanítói mennyire fértek hozzá a kurrens szakirodalomhoz. Az iskolatörténeti rész az alábbi idézettel kezdődik az évkönyvben: „»A kis dolgokban a nagyok tükrét láthatod.« - Ule”,34 amely egy Halléban megjelenő természetismereti hetilapból származik, négy évvel korábbról.3'’ Az idézet azonban pontatlan: sem a szerző, sem a megfogalmazás nem egyezik - látható, hogy Lederer emlékezetből idézte fel. Nem tudható, egyszerűen nem tartotta fontosnak, hogy utánanézzen, vagy pedig már nem állt rendelkezésre a korábban olvasott folyóirat. Vélhetően az előbbi gyanítható, mivel A harang énekét is pontatlanul idézte Schillertől, aki viszont kötelező Namen der jedesmaligen Schulvorgesetzten, 4-tens die Namen der Schulwohlthäter, und ein chronologisches Verzeichniß der verübten Wohlthätigkeitsakte, und 5-tens merkwürdige Schulfeste und Ereignisse, ein Ehrenbuch für die Prämianten eines jeden Semesters, eine große Anzahl von Schiefertafeln, ein großer Vorrath von Schreibrequisiten und Zeichnung sv or lag en, ein Barometer u. m. dgl.” (LEDERER 1856,30-31.) 31 Vö.: FÉNYES 1857, 273-274. 32 THIJSSEN 2011,115-119. 33 Lásd függelék. Nem szerepelnek a listában azok a müvek, amelyeket pusztán irodalmi idézetekhez használt Lederer. 34 „»lm Kleinen siehst du den Spiegel der Großen« - Ule.” (LEDERER 1856,13.) 35 Müller, K.: Blick in ein Schwefelholz. (Die Natur. Zeitung zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntniß und Naturanschauung für Leser aller Stände. 1852. január 17,20.) Az újságot a cikk szerzője, Karl Müller mellett Otto Ule szerkesztette, Lederer tévesen neki tulajdonította az idézetet. 227
