László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években

A VÉRTESI VÁRAK „VALÓDI” URAI AZ 1440-ES ÉVEKBEN

A kizárásra az okot inkább ifjabb János szolgáltathatta, hiszen ő maga sem engedte be birtokaikba a pozsonyi ágat.1" Jól jellemzi a helyzetet, hogy miközben Rozgonyi Györgyöt és Sebestyént továbbra sem lehet kimutatni a vértesi várakban vagy uradalmaikban, ifjabb János 1447 júniusában tiltakozott az ellen, hogy Rozgonyi György és Sebestyén kiszorította volna őt tatai és vitányi részéből.199 200 Úgy tűnik, a pozsonyi ággal valójában csak a Pest és Heves megyei területek birtoklásán osztozott. Később is ebben a térségben alakultak ki vitás helyzetek, ami azért sem lehet meglepő, mivel Rozgonyi György és Sebestyén birtokaikkal kapcsolatos együttműködése sem volt zökkenőmentes.201 A fennmaradt okleveles adatok alapján kijelenthetjük, hogy a pozsonyi ág csupán jogát próbálta meg fenntartani a vértesi várakra, tényleges birtoklásra ismeretlen ok miatt nem törekedett.202

1447. június t-jén Radkersburgban kötött fegyverszünet alapján Győr városát kiválthatta a győri püspök, így az kikerült az osztrák fennhatóság alól. Talán ennek is köszönhető, hogy a térségben biztonságosabbá vált a kereskedelem, amely megnövekedésére ebből az időszakból több forrás is fennmaradt.203 Ifjabb János a pozsonyi polgárokkal is összerúgta a port. Bevételei növelésére a csókakői uradalom vámtételeit megemelhette. Ez azonban úgy sikerült, hogy a kereskedők inkább elkerülték ezeket a vámhelyeket.204 A vita a kormányzó elé került, aki inkább a pozsonyi kereskedők irányába hajlott döntésével.205 Az információk alapján ifjabb János Csókakő uradalmának de facto kizárólagos birtokosa lehetett, a többi területen befolyása azonban alig érvényesült.20'1 A pozsonyi kalmárokkal a János-fiaknak is meggyűlt a baja, azonban ezek többnyire a tatai vásárokkal kapcsolatos elszámolási problémákból fakadtak.207

ÚJABB EGYEZSÉG A JÁNOS-FIAK ÉS IFJABB JÁNOS KÖZÖTT

Ifjabb János 1447 októberében újra kiegyezett a János-fiakkal az 1443 augusztusában tett szerződéshez hasonlóan. Ebben talán az a remény vezethette, hogy valamivel növelni tudja a birtokait s bevételét, hiszen Tata vára minden bizonnyal a János fiák kezelésében volt. Egyedül, de a legalábbis erejét veszítő pozsonyi ág segítségével sem tudott Újlaki Miklóssal szemben fellépni. Az egyezség szövegéből egyértelműen lehet következtetni arra, hogy az főként a pozsonyi ág ellen irányult. Most először két asszony neve is szerepelt. Az egyik ifjabb János felesége volt, aki jegyajándékul bizonyos Tolna megyei birtokokat kapott, de ennek fejében támogatnia kellett ifjabb János szerződéseit. A másik Losonci Anna, ifjabb János mostohája, akivel szemben elhatározták, hogy a két fél együttesen lép fel. Az 1443-as egyezséghez képest további új elemek találhatóak a szövegben: ifjabb János Csókakő várát és uradalmát egyedül kapta meg, míg itt a János-fiak csupán birtokonként egyegy jobbágytelket szereztek, valamint a móri vám felét. Ők azonban Tata várának maradtak kizárólagos urai, de olyan kikötéssel, hogy a tatai uradalom fele ifjabb Jánosé lett.208

A pozsonyi ág számára a megállapodás természetesen nem volt elfogadható, ezért rögtön tiltakoztak az egri káptalannál.209 Egy hónap után ifjabb János is tiltakozott, hogy nem kapta meg a János-fiaktól az ígért birtokok felét.210 Itt azonban egyáltalán nem a vértesi uradalmakra kell gondolni, hanem főként azokra a további erősségekre, amelyeket ekkor János-fiak irányítottak. (5. kép)

199 Hunyadi utasította az egri és budai káptalant, hogy amikor pozsonyi ág kérte, hogy iktassák be ifjabb János birtokainak felébe: 1447. március 31. (DL 14073.)

2001447. április 29. (DL 14079.)

201A pozsonyi birtokokkal kapcsolatos nézeteltérésükre:

1447. március 13. (DL 14064.)

202A pozsonyi ág tiltotta ifjabb Jánost többek között Csókakő bármilyen módon történő elidegenítésétől: 1447. május 6. (DL 14133.) Ifjabb János a Pest megyei Túra környéki birtokaiból is kizárta a pozsonyi ágat: 1447. június 23. körül. (DL 14096.); 1447. június 23. (DL

so 14097-)

203 Tatai vásárokkal kapcsolatos adatokra: SCHMIDTMAYER 2011, 204-205.

204 Ifjabb János vádja alapján három vámját (Orond, Mór, Igar) kerülték ki, és Zámor birtokon keresztül közlekedtek: 1447. október 28. (DL 14124.)

205 Königsfelder vezetésével követséget küldtek a

kormányzóhoz Budára: 1447. szeptember 30. (DF

239959.) Egy hónappal később egy fehérvári polgár írt Pozsonynak, amelyben arról tájékoztatta a városi tanácsot, hogy a kormányzó ifjabb Jánossal szemben Pozsony pártját fogja: 1447. október 27. (DF 242149.)

20óZámoron ifjabb Jánosnak legalább birtokrésze volt, ahol meg akarták idézni („in possessione sua possessionaria in possessione Zamor vocata in comitatu Albensi”): 1447. július 8. (DL 88219.)

207 SCHMIDTMAYER 2011, 204-205.

20 1447. október 4. (DL 14118.), valamint egyes Pest megyei birtokokra: 1447. október 4. (DL 14117.) Az egyezségben szereplő familiárisa, Kurimai György számára biztosította a Veszprém megyei Dudar birtokot, amelyet ifjabb János 700 Ft-ért elzálogosított Kurimainak: 1447. december 4. (DL 14130.)

2091447. október 13. (DL 14122.)

2101447. november 9. (DL 14126.)

213