László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Merczi Mónika: Támlap nélküli egygombos, erősprofilú fibulák Északkelet-Pannoniából
TÁMLAP NÉLKÜLI EGYGOMBOS, ERŐSPROFILÚ FIBULÁK ÉSZAKKELET-PANNONIÁBÓL az egyezés megerősíti azt, hogy a két támlap nélküli fibula - az előző változatokhoz hasonlóan ugyancsak provinciális készítményként - olyan időszakban volt használatban, amikor még az egytagúság sem tűnt el teljesen. Ez alapján elfogadhatónak tartjuk a Peskar által javasolt 2. század eleji keltezést. A változat kialakulására talán hatással lehettek a különböző délpannon, illetve felső-moesiai támlapos, egygombos, erősprofilú fibulaváltozatok is, amelyeknél általános volt a nagyméretű, széles, de eltérő alakú tűtartó és az erősen ívelt fibulatest.8 5. változat (38) Egy Vértesszőlős területén előkerült fibula (38) (4. tábla 11) fejrésze még inkább nyújtott, ennek következtében a fibulatest még magasabban boltozott, mint az előző változatnál. Erre a változatra is jellemző a fibulatest felső oldalán, annak középvonalában végighúzódó gerinc és így a háromszögletes keresztmetszet. A fibula két alkotórésze közül, amelyeket tagolt, félköríves, csak a fibulatest felső oldalára kiterjedő kengyelgomb választ el egymástól, a fejrész jóval erőteljesebb és hosszabb. Mellette az egyenes vonalú lábrész szinte csökevényesnek hat, ezt a végén lévő, egészen kisméretű, rézsútos állású, kúpos gomb csak tovább fokozza. Rugója hiányzik, de sérült a középszéles, a láb hátsó harmadára kiterjedő tűtartó is, ami miatt ennek magassága nem vizsgálható. Hasonló, magasan boltozott kengyelű fibulákat egyelőre csak Felső-Moesiából87 88 és Dalmatiából89 tettek közzé, azoknál azonban a fejrész sohasem bizonyult a lábrésznél hosszabbnak, és eltérő kidolgozású a láb végét lezáró gomb is. A különbségek ellenére a vértesszőlősi fibula az előbb említett déli darabokhoz áll a legközelebb, és így Bojovic 10.4 változatába soroljuk. Ez a csoport - az előző változathoz hasonlóan - a tagolt kengyelgomb és a viszonylag alacsony tűtartó alapján Almgren 83-as forma egy újabb változatának is tekinthető, amelynek tagjai azonban - a moesiai és a dalmatiai leletek 2x4 csavarulatos rugója alapján - Almgren 84-es formájához hasonlóan rövid rugóval készültek. A Pannóniától délre előkerült darabokat a 2. századra és 3. század 1. felére keltezik,90 de az Almgren 83-as és 84- es formánál vázolt tipológiai megfigyelések alapján nem tartjuk kizártnak, hogy a használati idő ennél a változatnál sem nyúlik át a 3. századra. A feltételezett hosszú használati időt egyelőre a változat képviselőinek alacsony száma sem támasztja alá. 87 KOSCEVIC 1980, 21-22, T. XII, 87-88, XIII, 89, 93, XIV, 95-96, 98, XVIII, 135 (ez utóbbi lelet kitöltött tűtartója a brigetiói és a morva fibuláéhoz hasonló ívelt oldalakkal készült); BOJOVIC 1983, 34-38,105-108, T. IX, 77, 81, X, 85-87, XI, 89-91. 88 BOJOVIÚ1983, 39,10.4 változat, 109-110, T. XII, 102-105. 6. változat (39-40) A tatai Új temető területén előkerült fibulát (39) (4. tábla 12) elsősorban a kéttagúság és a támlap hiánya köti az előző változatokhoz. Rugója felső húrozású, eredetileg 2x4 csavarulatból állt. Az előző változatoktól eltérően azonban ennél a fibulánál hiányzik a test középvonalában húzódó gerinc, így a fej és a lábrész keresztmetszete egyaránt félköríves. A fibula egyik legszembetűnőbb sajátossága a fejrész aljának lépcsőzetes tagolása, ennek következtében a rugó felett mintegy kisméretű fejlap és gallér alakult ki, amelyek a térdfibulák jellegzetes alkotóelemei. Többszörösen tagolt a kengyelgomb is, ez az előző változatokéhoz hasonlóan félköríves, és csak a fibulatest felső oldalára terjed ki, középső, korongszerű tagja pedig Almgren 83-as formájához hasonlóan jóval a test síkja fölé magasodik. A lábrész egyenes vonalú, és a többszörösen tagolt kengyelgomb miatt a fejrészhez viszonyítva igen rövidnek hat. Végéhez rézsútos állású, ugyancsak többszörösen tagolt gomb kapcsolódik. Téglalap alakú, sérült, széles tűtartója a láb hátsó felére terjed ki, magassága nem vizsgálható. Ugyanezen a lelőhelyen került elő egy fibulatöredék (40) (4. tábla 13) is, ennél azonban a fejrész kezdeti szakasza nem tanulmányozható. Kengyelgombja kevésbé tagolt, de a teljes hosszában félköríves keresztmetszetű fibulatest, a többszörösen tagolt lábvégi gomb, a széles tűtartó jelzi, hogy felépítése az előző fibuláéval azonos volt. Az itt vázolt felépítés alapján a két fibula Coci§ 8Ьз típusába sorolható. A daciai leleteknél a felső húrt a leletek túlnyomó többségénél a tatai fibulához (39) hasonlóan húrhorog tartotta, de előfordult, hogy a rugó tengelyét tartó korongon egy második lyukat is készítettek, amelyen aztán áthúzták a húrt.91 A fejrész rugó feletti részét egyszeresen vagy kétszeresen tagolták, a kengyelgomb esetében viszont az első tatai fibulánál megfigyelhető sokszoros tagolás viszonylag ritka.92 A lábrészen a daciai fibulák esetében többnyire gerinc húzódik, így keresztmetszete háromszögletes, de van példa arra is, hogy a lábrészt a tatai fibulákéhoz hasonlóan alakították.93 A trapéz vagy téglalap alakú tűtartó az előző változatokhoz hasonlóan változatos magasságú és szélességű lehetett. Coci§ a típuson belüli változatokat - Almgren 84-es formájához hasonlóan - ebben az esetben is a fibulák mérete, illetve díszítése/díszítés hiánya alapján különítette el, mivel egyéb szerkezeti elemeiket 84 BUSULADZIC 2010, 58-59,174, Nr. 197. 90 BOJOVIC 1983,39; BUSULADZIC 2010,59. 91 cocis 2004,73. 92 COCIS 2004, 181, Pl. XXXVI, 554, XXXVII, 572, XXXVIII, 583. 93 COCIS 2004,181, Pl. XXXVI, 555, XXXVII, 568. 21
