László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években

A VÉRTESI VÁRAK „VALÓDI" URAI AZ 1440-ES ÉVEKBEN pelt, hanem minden esetben a pozsonyi ág tagjaival együtt.7" A táborban már osztályos testvérként tűnt fel, ami azt feltételezi, hogy korábban birtokaikra nézve osztályt tehettek.70 71 Az osztályra következő adat áprilisból maradt fenn, amikor ifjabb János, vissza­térve vértesi uradalmaihoz, Dabast, Gesztes várának Fejér megyei tartozékát adományozta, magára véve a pozsonyi ág tagjainak terhét.7' Az adományt Szak­csi Vince hántai prépost3 és rokonai kapták, akik ké­sőbb is Ulászló pártján álltak.74 Amennyiben mérleget vonunk az 1441. esztendő­ről, akkor úgy tűnik, hogy ifjabb Jánosnak tovább­ra is sikerült megőriznie vértesi birtokait, ám azokba a pozsonyi ágat is be kellett engednie. Ezzel együtt annyira magabiztos lehetett a birtokok irányítását il­letően, hogy azt alkalmanként nemcsak a király sere­gét követve hagyta el.75 ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOLGÁLATÁBAN Pontosan nem tudni, milyen események vezet­tek ahhoz, hogy ifjabb János a sikeresnek tűnő stra­tégiáját megváltoztassa, és elhagyja Ulászló táborát. Vélhetően közrejátszott ebben a lengyel pártiak ve­resége Kassa alatt, vagy talán Simon kancellár túl­zott befolyása ijesztette meg. Ifjabb János pártváltá­sa azonban arra az időre esett, amikor Ulászló sere­gei Pozsonyt ostromolták, a király pedig id. Rozgonyi István birtokáról, Nagyszombat városából irányítot­ta a műveleteket. 6 E hadjárat felvonulásának iránya 70 Azonban nem minden esetben kaptak közös birtokot: a Nógrád megyei Szanda várának adományánál nem szerepelt ifjabb János: 1440. augusztus 2. (DL 13570.) Azoknál a birtokoknál, amelyekre ifjabb János tar­tott igényt különböző jogcímeken, mint Döbrököz vá­rának és uradalmának esetében: 1440. december 10. (DL 13598.), végül együtt kapta meg a Simon-fiakkal: 1441. január 17. (DL 13605.) Pálosfalvi Tamás az ágak közötti érdekeltségi területekkel magyarázta, hogy egyes birtokok miért lettek közösek, míg mások miért csupán egy-egy ágat illettek. (PÁLOSFALVI 2003.) Szanda vár esetében azonban ifjabb János rendelke­zett a térségben birtokokkal, a beiktatásnál jelen volt határos birtokán. Lásd: C. TÓTH 2013, 48. 71 Ennek időpontját nem ismerjük. Az ágak között koráb­ban is szoros volt az együttműködés, de ez jóformán csak a közösen megszerzett birtokokra vonatkozott. Például 1440. szeptember 5-én együtt léptek fel többek között Gyöngyös fél birtokának ellentmondása miatt. (DL 13580.) Ez esetben a jogi lépések is korábbra nyúl­tak vissza: 1439. június 6. (DL 13397.) A birtokot pedig együtt szerezték meg: 1438. március 27. (DL 13163.) Az osztályos testvér „patruelli et condivisionali fratribus eiusdem” kifejezést ismereteink szerint először 1441. április 18-án használták. (DL 13619.; C. TÓTH 2000, 106-109.) 72 „Quod egregius vir Iohannes filius condam Stephani senioris comitis de Rozgon comes Iauriensis etc., ónéra verő reverendissimi in Christo patris et domini Simo­nis de Rozgon episcopi ecclesie Agriensis sumpmius cancellarii regie maiestatis ac magnificorum dominorum Stephani et Georgii de eadem Rozgon comituum Posoniensium fratrum suorum quo ad infrascripta superse assumpniendo coram nobis personaliter constitutus confessum extitit.” 1441. ápri­lis 25. (DL 88170.) ismeretlen, talán a Felvidéken keresztül közelítették meg a harcteret. Mindenesetre még az év elején Szé­­csi Dénes közbenjárásával kereste az utat Erzsébet udvarához, amely törekvésére január elején kedvező választ kapott. Úgy tűnik, hogy ifjabb János a Szé­­csi fivérekkel megtalálta a közös hangot. Egyes je­lek arra utalnak, hogy szorosabb szövetségre is lép­tek egymással, azonban ennek a folyamatnak az ele­jét nehéz meghatározni. 8 73 C. TÓTH 2013,48. 74 TELEKI X, 120. Vince prépost és rokonai Dabas birto­kosai: 1446. október 23. (DL 13986.), 1463. augusztus 10. (DL 88387.) 75 Jelenlétében iktatták be Rozgonyi Simon fiait Szanda Heves megyei Zsámbok nevű tartozékába, ahol ifjabb János Túra birtokosaként volt megjelenő szomszéd. „Ad faciem possessionis Sambok (...) presentibusque Iohanne filio condam Stephani senioris de Rozgon.” 1441. július 10. (DL 13634.) 76 Nagyszombati (és pozsonyi) tartózkodások 1441. dec­ember 28. és 1442. március 14. között: SROKA1995,31. 7 1442. január 4. (DL 24823.) 78 Sokatmondó, hogy a Szécsiek közbenjárásával kereste a királynő kegyét, s nem rokonának, idősebb Jánosnak a kegyét keresve. Nem elhanyagolható az sem, hogy később is összefonódott ifjabb János a Szécsiekkel. Egy 1446 és 1448 közöttre keltezhető oklevél alap­ján Szécsi Tamást atyafiának nevezi: „Exponit nobis familiáris magnifici fratris nostri Thome de Seecz.” Kelet nélkül. (DF 243083.) Továbbá a Szécsieket meg­találjuk azon személyek között is, akik a János-fi­­ak és ifjabb János között közvetíteni próbáltak. Végül elgondolkodtató az is, hogy 1440-ben Gesztes várá­hoz tartozó Kisigmánd és Szentmihály birtokok Szécsi Tamás komáromi várnagyához s annak rokonságá­hoz, a Szigetiekhez kerültek, s ez ellen a János-fiak is csak 1453-ban emelték fel szavukat: 1453. február 26. (DL 14608.) Bár Mátyás is megerősítette a János-fiak kisigmándi birtoklását: 1459. december 8. (DL 15421.), még egy évtizeddel később is kisigmándinak mondták a néhai várnagyot: „Luce castellani de Kyswygman.” 1468. március 5. (DL 16616.) így azon feltételezésünk nem tűnik alaptalannak, hogy az még az 1440-es évek elején - s ha így volt, akkor ifjabb János beleegyezésé­vel - szerezte meg kisigmándi birtokát. 201

Next

/
Thumbnails
Contents