László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 20. (2014) 193-221. A VÉRTESI VÁRAK „VALÓDI” URAI AZ 1440-ES ÉVEKBEN1 SCHMIDTMAYER RICHÁRD BEVEZETŐ Az 1440-es évtized egyike a magyar középkor legmozgalmasabb időszakainak. A kortársak által is egyszerűen zavaros időknek nevezett korszakot nagyszámú okleveles forrásból ismerhetjük meg. Ez egyrészt azt a lehetőséget hordozza magában, hogy ezek segítségével alaposabb képet lehet rajzolni az egykori eseményekről, másrészt sajnos sokszor ellentmondó információkkal találkozunk, ami megnehezíti az egykori események egyértelmű bemutatását. Sokszor nehéz tisztán látni a fennmaradt rengeteg jogi aktus, tiltakozás és bevallás, valamint szerződések információi alapján, hogy ténylegesen ki vagy kik birtokolták és irányították a térség várait s ezzel együtt uradalmait. Nem minden esetben egyértelmű, egy-egy megállapodásnak mi volt a valós célja, s arra se mindig maradt világos utalás, hogy ezeknek valóban sikerült-e érvényt szerezni, vagy csupán a feleknek bizonyos jogigény biztosítására adott lehetőséget. A kutatást tovább nehezíti az, hogy a közállapotok tisztaságának sem kedvezett az uralkodó személyének bizonytalansága, majd hiánya, amely miatt idővel az országgyűlések határozatai értelmében több adomány is érvényét veszítette. Emellett meg kell említeni azt a nehézséget is, hogy a korban oklevélhamisítók is működtek, s tevékenységük érint(h)ette az alább feldolgozásra kerülő adatokat is.1 2 Éppen ezért felgyűjtöttünk másodlagos információkat is, amelyek segítségével egy-egy jogi esemény megvalósulását ellenőrizni lehet. Emellett igyekszünk végigkövetni azt, hogy egy országos viszonylatban is nehéz időszakban milyen módon próbálja megtartani a különböző jogcímen szerzett várait ifjabb Rozgonyi János. Térségünk azért is komolyabb jelentősséggel bír, mivel a medium regni, azaz az ország közepének közvetlen közelében található régió, ahol az országos változásokkal együtt jelentős változás ment végbe: az 1440-ben egy kézben levő vértesi várak és uradalmaik az évtized végére teljesen széthulltak, különböző birtokosok kerültek az élükre. Az évtized folyamán a Rozgonyi-család három ága, valamint Újlaki Miklós - s talán Szécsi Tamás is - jogot formált a vértesi várakra.3 Szükségessé vált a téma szélesebb alapon történő áttekintése is, hiszen az eddig megjelent tanulmányok sokszor különböző feltételezéssel hidalták át az eseményeket. Különösen Újlaki szerepére és befolyásának mértékére vonatkozó lehetőségek mutatnak nagy változatosságot.4 A ROZGONYIAK Mielőtt rátérünk az események bemutatására, meg kell ismernünk a történések főszereplőit, az 1 Itt szeretném megköszönni C. Tóth Norbertnek és Péterfi Bencének a tanulmány alapos átolvasását, valamint hasznos tanácsaikat, továbbá Kristóf Ádámnak a térképek elkészítésében történt közreműködését. A térképek ENGEL 2001 nyomán készültek. 2 A Rozgonyiakat is érintő példa: a bevallott hamisítványok között egyet id. Rozgonyi István, testvére és fia nevében írt a hamisító „item una littera fassionalis sub sigilo capituli Agriensis privilegialiter ad fassionem dominorum condam Petri episcopi et Stephani de Rozgon ас Iohannis filii eiusdem pro parte Ladislai de Zechen confacta”. 1449. június 16. (DL 14210.) 3 Pálosfalvi Tamás úgy véli, hogy a bonyolult - sokszor kusza —jogi helyzet nem mást takar, mint a Rozgonyi család stratégiáját, amelynek segítségével a birtokokat ebben a nehéz időszakban próbálták megőrizni. (PÁLOSFALVI 2003, 927.) 1440-es években a vértesi várakat irányító Rozgonyicsaládot.5 (t.kép) 4 Károly János szerint Újlaki csak megpróbálta Csókakő várát befolyási övezetébe vonni. (KÁROLY 1899, 304- 305.) Kubinyi András nem tartotta kizártnak, hogy Újlaki Miklós az egész térségre ki tudta terjeszteni befolyását. (KUBINYI 1973, 8-9.) Csókakő várára vonatkozóforrások áttekintése során részben hasonló eredményre jutott Bocsi Zsófia is, (BOCSI 2005,18.) illetve később összefoglalta a kérdést. (BOCSI 2006, 53., különösen 13. és 24. jegyzetek.) Korábban én is későbbre tettem Újlaki térnyerését. Gesztes várának megszerzését Rozgonyi Margittal hoztam összefüggésbe: SCHMIDTMAYER 2005, 28; SCHMIDTMAYER 2010, 74-5 A családra vonatkozó adatokat többen összegyűjtötték, a legfontosabbak: KERESZTES 1926, 19-27; ENGEL 1977, 71-73; ENGEL 2003, 22-24; PÁLOSFALVI 2003, 899-901. A célszerűség miatt ez utóbbi tanulmány terminológiáját használjuk az egyes ágak elkülönítésénél. 19З
