László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Stanisław A. Sroka: Stiborici Stibor szerepe a lengyel-magyar kapcsolatokban az 1409 - 1402-es években

STIBORICI STIBOR SZEREPE A LENGYEL-MAGYAR KAPCSOLATOKBAN AZ 1409-1412-ES ÉVEKBEN

nagy irányítása alatt álló lovagság védte. Stibor rohama a 12 bandériumával abban a pillanatban történt, amikor a virrasztásban megfáradt lengyel lovagok épp hazafelé tartottak. A magyarok támadásának eredményeképp Ószandec, valamint Újszandec elővárosa rommá lett. Erőik koncentrálása után a lengyel hadak a visszavonuló magyarok üldözésébe fogtak, és Bártfa alatt véres összecsapásban legyőzték őket.25 26 D. Dvoráková felhívta a figyelmet arra, hogy Luxemburgi Zsigmond már 1410 augusztusának elejétől készülődött a Lengyelország elleni háborúra, amikor is 24 szepesi várossal és Sáros vármegye városaival, többek között Bártfával tudatta, miszerint meghatalmazta Rozgonyi Simont, Perényi Pétert és Imrét, valamint Pelsőci Jánost, hogy a lengyel határ védelme érdekében szabadon használhassák ezen városok javait.211 A szlovák kutatónő álláspontja szerint a magyar hadsereg 1410. szeptember és október fordulóján lépte át a lengyel határt. Az egész hadjárat csupán egy hónapig tartott. Mindkét félt érték háborús veszteségek, amelyről a fennmaradt iratok tanúskodnak. A Luxembrugi Zsigmond által Perényi Péter számára kiállított privilégium említést tett arról, hogy Perényi Szandec elővárosát és a környező falvakat hamuvá égette.27 A Jagelló Ulászló által 1414-ben Lublónak kiállított privilégium a város legutóbbi háború alatt történt pusztításáról tett említést. A király elengedte Lubló lakóinak a Krakkóban és vidékein fizetendő vámok felét, valamint megengedte, hogy a bochniai sóbányából 1 cetnárnyi (kb. 50 kiló) sót vegyenek 4 prágai garasért.28 Ezek az információk csupán a Jan Dlugosz által ismertetett adatok hitelességét bizonyítják.

Ugyanígy érdekes a lengyel történetíró hitelességének vizsgálata a Lengyelország déli területeit támadó magyar hadsereg általa megadott nagyságának tekintetében (12 bandérium). Ezt a számot egy a Forgách-család arhívumából származó, a Magyar Nemzeti Levéltárban található, dátum nélküli dokumentum is igazolja.29 Az irat a lengyel határnál állomásozó magyar hadsereg kéthavi zsoldjának kimutatását tartalmazza. Ehhez a feljegyzéshez hozzácsatolták azon helyek listáját, ahol a lovagok állomásoztak. Az egész hadseregnek 1100 lándzsája volt, így majdnem annyi, amennyit Jan Dlugosz adott meg. A dokumentumot Bártfai Szabó László publikálta 1910-ben, 1422 körülire datálta keletke25 ANNALES... 1997, 169-170; NOWAK 1964, 112; BUKOWSKI1997 146.

26 DVORÁKOVÁ 2003,287.

27 DVORÁKOVÁ 2003, 288.

28 DOKUMENTYPOLSKIÉ... 1998, 42.

29 DL 71399.

30 SZABÓ 1910, 677-681.

31 FÜGEDI1970,33.

32 MÁLYUSZ1984, 83-84.

zését, s benne a husziták ellen felfegyverkezett hadseregre hivatkozott.30 1970-ben Fügedi Erik hívta fel a figyelmet arra, hogy a hadsereget érintő kimutatásnak korábbi időszakból kell származnia, ugyanis a benne szereplő Perényi Imre 1418-ban elhunyt. A dokumentumban szereplő egyéb személyek sem egyeztek.31 Csupán Mályusz Elemér kötötte a kimutatást az 1410-1411-es eseményekhez Luxemburgi Zsigmond magyarországi uralkodásáról szóló monográfiájában.32 D. Dvoráková Stiborról szóló munkájában is tárgyalta ezt a kimutatást.33 E dokumentum rövidített, 1411-es dátummal ellátott változata a Zsigmondkori Oklevéltár III. kötetében található.34 Eme — a lengyel történészek számára is jelentős — okirat új kiadását pedig C. Tóth Norbert készítette el.35

C. Tóth Norbert a hadsereg kimutatását 1410 szeptember-október fordulójára datálta. A kutató véleménye szerint a magyar hadsereg novemberben és decemberben állomásozott a lengyel határnál, további, esetlegesen egy hónapos meghosszabbítással, azaz 1411 januárjáig.36 A feljegyzés határozottan azt állítja, hogy ez a „pro custodia regni” szerint különböző pontokon elhelyezett lovagok kimutatása, ugyanis a magyarok 1410 vége felé és 1411 elején féltek egy esetleges Magyarország elleni lengyel támadástól. Zsigmond 1411. január 18-án kelt levelében arra figyelmeztette Kállay Miklóst, hogy a lengyel király Witold herceggel együtt Magyarország megtámadását tervezi egy hatalmas hadsereggel.3 Úgy tűnik azonban, hogy e hadak legalább egy része szerepet vállalt Lengyelország megtámadásában 1410 őszén, Stiborici Stibor irányítása alatt. Ezt nem csupán a Jan Dlugosz által megadott s az említett kimutatás hadsereget érintő számadatainak egyezése bizonyítja, hanem néhány benne említett személy tényleges jelenléte a lengyel határnál, 1410 őszén, valamint 1411 elején.38 Magát Stibort a feljegyzés nem említi, viszont az ő familiarisât már igen. A Forgáchfivérekről van itt szó, azaz Péterről és Miklósról.39 A kimutatásban szereplő lovagok Lengyelország megtámadásában való résztvételének elméletét alátámasztó fontos bizonyíték a már korábban említett Luxemburgi Zsigmond által Perényi Péternek adományozott privilégium, amelyben az uralkodó említést tett a lovag személyes részvételéről Újszandec elővárosának lerohanásában.4" Más szempontból azonban ugyanez a Perényi Péter szerepel annak a

33 DVORÁKOVÁ 2003,288-289.

34 ZSOIII, 1455-35 C. TÓTH 2009, 480-484.

36 C. TÓTH 2009, 465-466.

37 ZSO III, 51.

38 ZsO III, 15.

39 DVORÁKOVÁ 2003, 288-289.

40 ZSO III, 692; DVORÁKOVÁ 2003, 288.

187