László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Stanisław A. Sroka: Stiborici Stibor szerepe a lengyel-magyar kapcsolatokban az 1409 - 1402-es években

KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 20. (2014) 185-191.

STIBORICI STIBOR SZEREPE A LENGYEL-MAGYAR KAPCSOLATOKBAN

AZ 1409-1412-ES ÉVEKBEN1

STANISLAW A. SROKA

A kujawi Stiborici Stiborról, aki az egyik legbefolyásosabb mágnás volt Magyarországon Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején, nemrég egy komoly monográfia jelent meg, Daniela Dvorákova szlovák kutató tollából.2 Jelen tanulmányban a lengyel lovag eseményekben gazdag életének csupán egy kis részletére szeretnénk felhívni a figyelmet, mégpedig Stibor szerepére a lengyel-magyar kapcsolatokban a lengyelek és a Német Lovagrend közötti háború idején, azaz 1409-1411 között, egészen a lengyel-magyar békekötésig, amely 1412-ben történt. Mielőtt azonban rátérnénk az értekezés fő témakörére, érdemes néhány mondatban felidézni Stibor korábbi életét feltételezve, hogy életútja nem mindenki számára ismert.

Nehéz megállapítani Stibor Magyarországra érkezésének pontos dátumát. Ha igaz Szymon Starowolski állítása, miszerint Stibor részt vett I. Lajos bolgár és velencei hadjárataiban, akkor Stibor vajda megjelenését Magyarországon a 14. század hetvenes éveinek közepére tehetjük.3 A torinói békével véget érő velencei háború 1377-től 1381-ig tartott, azonban a bolgár hadjárat a hatvanas évek óta folyt a vidini bánság területeiért.4 Ekkor Stibor nem egészen 20 éves lehetett. További részleteket Stibor magyarországi tartózkodásáról - Anjou Lajos idejéből - nem ismerünk. A királyi udvarhoz közel állhatott, ha a későbbi, őt említő írások már több éves királyi szolgálatáról tettek említést.

Nagy Lajos király 1382-ben bekövetkezett halála hosszan tartó harcot indított el a magyar trónért. Stiborici Stibor nagy szerepet vállalt Mária királynő kiszabadításában, amelyről hálával emlékezett Luxemburgi Zsigmond, s számos előkelő címmel ajándékozta meg. 1388-ban Stibor a királytól két nagy adományt is kapott (tizenegynéhány községet Pozsony és Nyitra vármegyében, valamint Bolondóc/Beckó várát Trencsén vármegyében)5 6. Stibor Bolondócot tette meg magyarországi székhelyéül. Egy évvel később a stibori birtokhoz Luxemburgi Zsigmond hozzáadta Ugróc várát Nyitra vár1 A tanulmány a 2012. június 13-án Tatán rendezett történészkonferencián megtartott előadás írott változata.

2 Könyve szlovákul (DVORÁKOVÁ 2003) és magyarul is megjelent (DVORÁKOVÁ 2009).

3 STAROVOLSCI1755,59.

4 KRISTÓ1988,170-175-5 WENZEL 1874, 2,17-18; ZSO1,389.

6 WENZEL 1874,10-12; ZSO 1,1105-1106.

WENZEL 1874, 65.

8 WENZEL 1874,13-16; ZSO 1,1529,1456.

megyében a 24 hozzá tartozó községgel, valamint pozsonyi ispáni címmmel is megajándékozta őt. Az összes eddigi, Stibornak adományozott cím és birtok írásos megerősítéséből - amelyet Luxemburgi Zsigmond adott ki 1397-ben - Mária királynő kiszabadításán kívül az ispán további, a magyar királyságnak tett szolgálatáról is olvashatunk.7 Az osztrák hadsereg 1390-ben történt visszaszorításáról van itt szó. Ugyanebben az évben Stibor Luxemburgi Zsigmondtól további adományokat kapott. Ez alkalommal a Nyitra vármegyében található Vígvárt kapta és a Fejér vármegyei Torbágyot.8 A következő ispánságot Stibor 1394-ben kapta meg, ezúttal Trencsént.9 Még ebben az évben a király Stibornak további 5 várat adományozott, amelyet az adományozott három évvel korábbi, törökök elleni harcban tett szolgálataival indokolt: a Nyitra vármegyei Jókő és Berencs, valamint a Pozsony vármegyei Detrekő, Korlátkő és Éleskő várait kapta meg.“’ A csupán néhány év alatt felhalmozott stibori birtokhoz tizenegynéhány vár tartozott a hozzájuk kapcsolódó falvakkal. E hatalmas birtokkomplexumnak köszönhetően az ispán a királyság leggazdagabbjainak sorába került. 1395- ben Stiborici Stibor megkapta az egyik legfontosabb magyar tisztségviselői posztot’1: erdélyi vajdaként már a Magyar Királyság legbefolyásosabb mágnásai közé tartozott. Ezt a nézetet Paolo de Armaninis levelei is megerősítették, aki Francesco Monzaganak, Mantova hercegének követe volt, s 1395. november-december fordulóján a budai várban tartózkodott. Leveleiben Stibort - Kanizsay János esztergomi érseken és Szepesi János zágrábi püspökön kívül - az akkori idők legbefolyásosabb embereként említette Magyarországon.12 A Luxemburgi Zsigmondtól kapott bőséges adományok Stibort az uralkodóhoz kötötték. Nem sokkal később a király megbizonyosodott arról, hogy a megfelelő emberbe fektette bizalmát, olyan valakibe, akire még a legtragikusabb helyzetekben is számíthatott.

E bevezetőt követően rátérnénk közvetlenül az 1409-1412-es évek eseményeire. 1409 februárjá-9 ENGEL 1996, 212.

WENZEL 1874, З4-52; ZSO I, 3440-3445, 3449-3451, 3961-3962; FEJÉR X/3,144-147.

11 ZSO 14109.

12 „Dominus Stiborius, qui est inter ceteros ex maioribus baronibus regni magnus, et dilectus a rege.” (WENZEL 1874,14-15.); ZSO I, 4167; ÓVÁRY1890,58; THALLÓCZY1905, 44-45; MÁLYUSZ1984,166,12. j.; DVORÁKOVÁ 2003, 56.

I85