László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Skorka Renáta: A krakkói kereskedők esete az urburaispánnal
A KRAKKÓI KERESKEDŐK ESETE AZ URBURAISPÁNNAL szági forrásanyagban a legrégebben fennmaradt kassai városkönyvben találkozunk az 1396. évben.14 15 A május 15-i bejegyzésből kiderül,13 hogy Jacob Stoyan, aki a 14-15. század fordulóján több ízben is ellátta Kassán a bírói feladatokat,16 Kamerer és cégtársai számára („Ulrico Kamerer et sue societati”) 774 aranyforintnyi tartozás fejében lekötött két posztónyíró kamrát („duas cameras pannorum”), vagyis üzlethelyiséget egy évre és egy napra. A kiugróan magas összeg valószínűsíti azt,17 hogy Kamererék a fent nevezett időszakra nem csupán a két posztósüzletet, de a posztó kis tételben történő árusításának jogát is megszerezték. Ez a kiváltság a városba érkező idegen kereskedőket rendszerint nem illette meg, hiszen azok végeknél rövidebb darabokra nem vághatták fel portékájukat, vagyis csak nagy tételben kereskedhettek.18 A Kamerer-Seiler vállalkozás Kassán a legjobb minőségű, vagyis a legdrágább németalföldi posztóval üzletelt. A cég posztókereskedelmi érdekeltségeit jól tükrözi, hogy Löwenben és Maastrichtban is tartózkodott állandó képviselőjük, arról nem is beszélve, hogy Kamerer közbenjárásának volt köszönhető: 1393-ban a nürnbergi kereskedők vámmentességet szereztek a Brabanti Hercegség teljes területére.19 A kassai bírói könyvből kiderül az is, hogy Kamerer olyan kereskedőcsoportokkal (Lankusch Nicolaus és Nicolaus de Eppres) és városi tímárokkal tartott kapcsolatot, akiktől nyersbőrt vásárolt, a bejegyzések szerint egy hónapon belül 225 darabot.20 A nürnbergi és vállalkozása a nemesfém-, posztó- és ökörbőr kereskedelem meghatározó szereplőjeként az 1396. esztendőben a Magyar Királyság pénzügyigazgatásának különböző területein is komoly befo14 Kamerer Ulrik évszám nélküli, Csetnekiekhez írott levelét, amelynek regesztája a Zsigmondi kori oklevéltárban is olvasható, Mályusz Elemér tévesen 1394-re datálta, a levél helyes keletkezési évéről a későbbiekben lesz még szó. Lásd: ZsO 1.3398. 15 Kassa legrégebben fennmaradt városkönyvében: ACT A IUDICARIA. Jacob Stoyan bírói tisztséget viselt 1393 novemberében (ZsO. I, 3219.), majd 1398-ban is (ACTA IUDICARIA i 129.). 17 A kérdéses összeg nagyságának érzékeltetésére álljon itt néhány példa a középkori budai Posztómető utcából, ahol két posztósüzlet bérlésére vonatkozó adatunk maradt fenn, 1427-ben évi 4 aranyforintért vettek bérbe posztómetésre szolgáló kamrát, 1514-ben 32 aranyforintért. (Vő.: VÉGH 2006,191-192.) 1 Az idegen kereskedők nagybani árusításának kötelezettsége - noha írott formában először 1405-ben találkozunk ezzel a szabállyal — általános érvényű lehetett a középkori Magyarországon már a Zsigmond uralkodása előtti időkben is. (Vö.: TRINGLI2010,1293.) ‘9 STROMER 1970,123. 20 A Kassán vásárolható bőr eredetéről: TEKE 2003, 21 З90. 21 A magyar pénzügyigazgatásban bekövetkezett 14. lyásra tett szert bérlőként, csatlakozva ezzel azon felnémet kereskedőtökéhez, amely az addigi itáliai dominanciát leváltva új korszakot nyitott a magyar uralkodó gazdaságpolitikájában.21 A krakkói tanács 1396. évi feljegyzéséből jól látszik, hogy Kamerer a királyi jövedelmek közül két igen jelentősnek mondható bevételt bizonyosan élvezett, hiszen a forrás szerint egyaránt kezén tartotta a Magyar Királyság urbura- és harmincadispánságát („der des konigis von Ungern urbern und dreysigsten ynne hilt”). Ez utóbbi, vagyis az Árpádkori eredetű22 külkereskedelmi vám, a harmincad, a 14. században az importált és exportált áru értékének harmincad részét tette ki, egyéb fennmaradt forrás alapján gyanítható, hogy Kamerer a királyság valamennyi harmincadhivatalának bevételét kezén tartotta.23 Urburaispánként ugyanakkor felügyelhette a királyi urbura, vagyis a bányabér beszedését, amely a 13. század második felétől a magyarországi nemesfémtermelésből származó királyi jövedelmek közé tartozott.24 Bányabér alatt az arany, az ezüst és más fémek bányászata utáni, uralkodónak járó tized-, illetve nyolcadrészt kell értenünk. Egy évszám nélkül fennmaradt levél,25 amelyet Kamerer Ulrik Csetneki György asztalnokmesterhez és rokonához, Csetneki Miklóshoz címzett, sejteti, hogy az urburaispán jövedelmeinek növelése céljából a bányabér szigorúbb beszedésével is próbálkozott. Levelében ugyanis Kamerer visszautasította a Csetnekiek azon vádját, amellyel őt és társait („me et meos socios”) illették, nevezetesen, hogy dobsinai urburájukat szigorúbban szedték be.26 Amennyiben elfogadjuk a Csetnekiek század végi szereplőváltásról: GYÖNGYÖSSY 2003, 14-15; továbbá: TEKE 1995,144. WEISZ 2011, 275-276. 23 Kamerer magát „tricesimator Regie Maiestatis”-nak nevezi. (ZsO 1,3398.) 24 WEISZ 2007, 250. 25 Kamerer április 30-án született évszám nélküli levelét Mályusz Elemér az 1394. esztendőre datálta. (ZsO 1’, 3398.) A levélben asztalnokmesterként említett Csetneki György hivatalát az eddigi kutatások szerint 1387-1396 között látta el, utóda Korbáviai János már 1397 februárjában feltűnt a forrásokban. Ha elfogadnánk Mályusz feltevését, az nem csak azt jelentené, hogy Kamerer első magyarországi említésével állunk szemben, de azt is, hogy Kamerer harmincad- és urburaispáni tisztségviselésével már 1394 elejétől számolhatunk. A Kamererre vonatkozó írásos említések sora azonban csak 1396 elejétől kezdődik, és 1398 januárjáig tart. Ráadásul a kérdéses levél Kassán kelt, és tematikailag tökéletesen illeszkedik a krakkóiak sérelmeit felvonultató 1396-os bejegyzéshez. Mindez óvatosságra sarkall a 1394. évi datálással kapcsolatban, és az 1396. évre történő keltezést teszi valószínűbbé. 26 „Urbura vestra a vobis mediantibus litteris annum per presentem scripsisstis seriosius protulisse.” (WENZEL 1880, 393) Lásd még: ZsO I, 3398. 179
