László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

László János: Fejezetek a Bakonyalja régészeti-történeti múltjából. I.: Súr

FEJEZETEK A BAKONYALJA RÉGÉSZETI-TÖRTÉNETI MÚLTJÁBÓL L: SÚR 7. kép: Pogánysánc környékei?), római fibula (fotó: Mráv Zsolt) Abb. 7: Römische Fibel aus der Umgebung(?) von Pogánysánc (Foto: Zsolt Mráv) A területen későbbiek során folytatandó ásatás tisztázhatná a sánccal kapcsolatos kérdéseket, első­sorban létesítésének idejét. Előzetesen talán nem té­vedünk sokat, ha a hasonló formájú építmények alap­ján az Árpád-korra tesszük építésének idejét. Szerke­zetének megismerése után jelenthető csak ki egyér­telműen, hogy igazi mottéról, vagyis földhalomvárról van-e szó ebben az esetben, vagy annak egy módo­sulatáról. Magyarország területén gyakran találko­zunk olyan kis erődített helyekkel, ahol az ereszke­dő domboldalon alakítottak ki a mottékhoz hasonló, külső megjelenésükben hasonló építményeket. Ezek esetében kevés igazi feltöltéses földhalmot ismerünk. Ilyen például Pécsvárad-Kószavár sánca, ott a plató közepén - a Pogánysánccal ellentétben - megfigyel­hető egy kisebb mélyedés, amely utalhat külső olda­lán feltöltött toronyra, amely ráadásul inkább tégla­lap alakú.28 De megemlíthetjük a Zala megyei Eszte­­regnye eddig még régészetileg kutatatlan mottéját is, ahol a kissé alacsonyabban elhelyezkedő plató hatá­rozottan kör alakú.29 Mélyúti-dűlő 1. (4. kép) A településtől délre, a Súri-patak bal oldalán, a Bakonycsernyére vezető úttól nyugatra egy dombol­dal húzódik, amelynek déli oldalát még a település­­határ előtt egy nádasos-zsombékos-vizenyős terület zárja le. A lankás domboldalon és a dombtetőn ala­csony intenzitásban kerültek elő felszíni leletek, ezek a 13-14. századra keltezhetőek. Találunk közöttük vékony falú, finoman iszapolt, vörös, fehér és barnás színű, vékonyan bekarcolt csigavonaldíszű oldaltöre­dékeket, vékony, kihajló, profilált peremtöredékeket SÁNDORFI1986,3-4. 29 VÁNDOR 1990, 59, 65. 30 RDM Itsz.: 2014.3.10.-2014.3.25. is.30 Minden valószínűség szerint itt egy rövid ideig lakott teleppel kell számolnunk. Repce-dűlő 1. (4. kép) A településtől nyugatra, a Szőlőhegytől délre vál­tozó magasságú, északnyugat-délkeleti irányú domb­hátak uralják a táj képét. A lelőhely két szomszédos vonulat között található, a nyugati magasabb, mere­­dekebb oldalú, a keleti pedig lankásabb, déli irány­ban fokozatosan lejt a felszíne: a kettő között kisebb, időszaki vízfolyás jelenik meg. E két dombhát oldalá­ban és a közöttük levő területen alacsony intenzitás­ban gyűjthetők a felszínen 13-14. századi oldaltöre­dékek: jól iszapoltak, korongoltak, vörös, fehér, bar­násvörös színűek, található közöttük felhúzott, külső felületén bordázott korsóperem is.31 Feltételezhető, hogy az oklevelekből ismert Rép­­ce/Repce falu ennek a lelőhelynek a környékén volt. Tekintettel arra, hogy a felszíni leletsűrűség alacsony volt, a település központi része kissé távolabb helyez­kedhetett el. Ha a 19. század második feléből szár­mazó kataszteri térképeket vizsgáljuk, „Répcze” ha­tárrészek, major stb. a mai Szőlőhegy területén volt, illetve a későbbi Frigyes-major területén, ezért a kö­zépkori település java része ezeken a területeken ke­resendő.32 Repce-dűlő 2. (4. kép) Az előző lelőhelytől északra egy magasabb domb­tető zárja le a dombvonulatot, ennek hozzávetőlege­sen nyugat-keleti irányú meredek oldala az egykori tehenészet irányából csörgedező vízgyűjtő patakocs­ka medréig tart. Kelet-nyugati irányban ovális ala­kú, 150 méter hosszú és 70-80 méter széles területen gyűjthetők 13-14. századi edénytöredékek (kihajló, profilált peremek, barnássárga, fehér színű díszítet­­len oldaltöredékek), amelyek valószínűleg a fentebb említett faluhely maradványai. Ezeken kívül két pat­tintott kőeszközt, valamint elenyésző számban kö­zépső rézkori töredéket, közöttük egy tűzdelt baráz­dás díszú (Furchenstich) fültöredéket is találtunk.33 Súri-patak mente 1. (4. kép) A Pogánysánctól délre, a Súri-patak jobb oldalán egy nagyobb kiterjedésű, lapos plató található, amely a patak árterénél magasabb, ugyanakkor a vízfolyás­sal párhuzamos dombnál alacsonyabb, annak lábá­nál helyezkedik el. Nagyobb esőzések idején a domb­ról lefolyó csapadékvíz erősen erodálja a felszínt. Ez volt a helyzet 2010 nyarán is, az özönvízszerű eső a 31 RDM Itsz.: 2014.5.1.-2014.5.20. 32 http://mol.arcanum.hu/ (2014.július 12.). 33 RDM Itsz.: 2014.6.1.-2014.6.16. 165

Next

/
Thumbnails
Contents