László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
László János: Fejezetek a Bakonyalja régészeti-történeti múltjából. I.: Súr
LÁSZLÓ JÁNOS um megalapítója, Laczkó Dezső szintén ismeretgyűjtő űrlapokat küldött ki a vármegye településeire. A súri adatlapokat 1903 márciusában küldték be Veszprémbe. A Benis József községi bíró által elég szűkszavúan kitöltött négyoldalas formanyomtatványból értesülhetünk arról, hogy a Kisfaluhelyi-dűlőben 15-20 évvel ezelőtt bronz- és edénytöredékeket találtak, a községtől 300-400 méterre levő Pogánysáncot is ismerik, mint régi kor emlékét, azonban régészeti feltárásra semmit sem javasoltak a helyiek.14 A következő években szórványadatokkal bővültek a faluról rendelkezésre álló régészeti ismeretek, 1911-ben már megemlítették, hogy Súrcsatárpusztán középkori épülettörmelék, embercsontok és edénytöredékek kerültek elő,15 egy 1912 augusztusában kelt feljegyzésből pedig arról értesülhetünk, hogy „az erdészlak feletti magaslaton, a kavicsgödrök peremén” gyakori a melléklet nélküli embercsont.16 Ezek után hosszú ideig nem került a régészek látókörébe a környék. Az 1980-as évek közepén jeles várkutatóink, Sándorfi György és Dénes József a Komárom megyei várak kutatásába kezdtek a tatai múzeum támogatásával, ennek keretében több vár felmérését elvégezték. így került sor a súri Pogánysánc felmérésére is, amelynek eredményeképp már 1987- re készen állt a várról egy minden tekintetben pontos, szintvonalas alaprajz.17 Az 1990-es eseménytelen évek után a 2000-es évek első felében terepbejárások történtek a falu külterületén. Ugyanis az akkori törvényi szabályozásoknak megfelelően a településeknek a településrendezési tervekhez úgynevezett örökségvédelmi hatástanulmányt kellett készíttetniük, ezek alapja pedig a régészeti terepbejárás volt. Múzeumi nyilvántartásban ennek a munkának nincs nyoma, csak annyit lehet tudni, hogy a tanulmány elkészült, s a közhiteles nyilvántartásba felvették azokat a régészeti lelőhelyeket, amelyeket a hatástanulmányban meghatároztak. A Bakonyalja régészeti lelőhelyeinek megismerésére és feltérképezésére, valamint a fentebb említett terepbejárási lelőhelyek hitelesítésére 2010-ben a Kuny Domokos Múzeum terepbejárást indított Súron. Részben a rendelkezésre álló szűkös anyagi források, részben pedig az időjárás miatt csupán néhány nap állt rendelkezésre: ez idő alatt egy rövid leletmentést is elvégeztünk a Súri-patak mente nevű lelőhelyen, amelyről még később lesz szó.18 A fentivel megegyező céllal folytattuk a munkálatokat 2014- ben, azonban ekkor csak a régi lelőhelyek beazonosítására fordítottunk figyelmet, illetve Súr külterületén egykoron létezett középkori települések nyomait próbáltuk meg fellelni.19 A földfelszíni kutatásokkal egy időben légi felvételeket is készítettünk újabb lelőhelyek felderítése reményében, erre irányuló törekvésünk kevés sikert hozott.20 Az eddig rendelkezésre álló adatok még nem teljesek, a terepi vizsgálatok folytatása hozzájárul majd a településtörténet pontosabb megismeréséhez, illetve a régészeti lelőhelyek számának növekedéséhez. 14 LDM Régészeti Adattára: 11794. ‘8 KDM Régészeti Adattára: 2011.1. 15 LDM Régészeti Adattára: 11795. ‘9 KDM Régészeti Adattára: 2014.24. r LDM Régészeti Adattára: 11794. 2° KDM Régészeti Adattára: 2013.23. ' KDM Régészeti Adattára: 186-87. 162 3. kép: A súri jegyző levele Véghely Dezső alispánhoz 1894-ből Abb. 3: Der Brief des Notars von Súr an den Vizegespan Dezső Véghely aus dem Jahre 1894
