László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók
BALOGH CSILLA nagygyöngycsüngős fülbevalók csoportjában a merevcsüngős darabok közé tartozik, de egyedi példány, ugyanis az ezen kívül ismert többi merev tengelyű nagygyöngycsüngős fülbevalóknál a fülkarika alatt lévő, 3-4 préselt lemezgömbből álló taghoz egy bordázott pánttal (vagy kettővel) körbefogott, nagyméretű, ovális alakú gyöngycsüngő kapcsolódik.329 Garam Éva a tiszakécske-óbögi szórvány fülbevalópár kapcsán a nagy, nemesfém gömbcsüngős fülbevalók legfiatalabb variánsának határozta meg ezt a típust.330 A típus rokonságát a nagylemezgömbös fülbevalókkal a gátéri 11. ötvössírban lévő, bronz lemezből készített hasonló fülbevaló félkész része mutatja.331 A szegvári fülbevaló a nagylemezgömbös fülbevalók és a nagygyöngycsüngősök között egy különleges láncszemet képez, a 7. század harmadik negyedére datálható merev csüngőtagos nagygyöngycsüngős fülbevalóknál korábbi. Mindezek alapján a kundombi fülbevalópár 7. század második negyedére, legfeljebb közepére való datálását látjuk valószínűnek.332 A kundombi függő áttört kompozíciójának keleti analógiái tágabb intervallumban mozognak. Az áttört ufai és mihaelsfeldi csüngök — a nagy, ovális, üvegberakásos medallionok alapján — a 6. század második felére/harmadik negyedére keltezhetők.333 A Fekete-tenger északi partvidékének tágabb környékéről származó, már üvegberakásos példányok a 6. század második felétől a 7. század első harmadáig keltezett Szuhovo-Novaja Odessza-horizontba tartoznak.334 A mokraya balkai, fibulaként megjelenő változat (11. tábla 11) a temető 7. század második negyedétől a század végéig datált horizontjába tartozik.335 A két préselt, áttört gúlacsüngős fülbevaló — a részletezett érvek figyelembevételével — nem korábbi a 7. század második negyedénél. A LEMEZES GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK ÉS A KÁRPÁT-MEDENCEI ÖTVÖSSÍROK A préselt gúlacsüngős fülbevalók egyes típusainak elterjedését és Kárpát-medencén kívüli párhuzamaikat figyelembe véve nagyon valószínű, hogy az ismert darabok többsége — a Szegvár-típus vagy annak legalábbis legkisebb és feltehetően korábbi példányai kivételével — Avarföldön készült. A fülbevalók készítéséhez szükséges eszközök számbavétele és összevetése a kora avar kori ötvössírok eszközkészleteivel további adalékokkal szolgálhat a készítés kérdéséhez. 329Alattyán, 153. és 176. sír (KOVRIG 1963, Taf. 13. 6-7, Taf. 14. 67-68); Budakalász, 372. sír (VIDA 2000, Taf. 46. 2); Bugyi-Ürbőpuszta, 7. sír (BÓNA 1957, 30. kép 16); Tiszakécske-Óbög, szórvány (GARAM 1991, 8. kép 1-2). A legnyugatibb és egyben legkésőbbi előfordulása a vösendorfi (Ausztria) 140. sírból származó, ezüst karikájú, de már bronzból készült darab. (SAUER 2007, .. 8з-) 330 GARAM 1991,138. 331 KADA 1906, 216-217 332 A kundombi 262. sírt Kürti Béla a temető legkorábbi temetkezései közé sorolta. (KÜRTI 1983, 189.) Az általa megjelölt sírok és a felsorolt tárgytípusok ennyire korai keltezése ma már nem elfogadható. A 180. sír (SALAMON-CS. SEBESTYÉN 1995, 28, Pl. 25-26) a benne lévő Tarnaméra-típusú veretes öv alapján (GARAM 2001, 145-146) a 7. század középső harmadára, közepe tájára datálható. A sír keltezését némileg bonyolítja a leletegyüttes öntött, indás szíjszórítójú csatja. A 293. sír lándzsája a nagyméretű levél alakú lándzsák (CSIKY2007, III. csoport) közé tartozik, amelyek a 7. század Nyersanyag A lemezes gúlacsüngős fülbevalók döntő többsége aranyból készült. Az aranytárgyak kora avar kori gyakoribb előfordulását a Bizánc ellen viselt hadjáratokból szerzett hadizsákmánnyal és a birodalomból érkező évjáradékkal szokták összefüggésbe hozni.336 A gúlacsüngős fülbevalók aranyalapanyagára vonatkozóan figyelemre méltó az Ormándy János kérésére Bertalan Ákos által végzett anyagösszetételvizsgálat, amely a szegedi múzeum gyűjteményében lévő, arany gúlacsüngős fülbevalókra terjedt ki. Megállapításuk szerint a fülbevalók aranyfielső felében voltak használatban. (CSIKY 2007, 314.) A 289. sírból általa kapának említett szalu a sír Tarnaméra-típusú szíjvége alapján biztosan nem keltezhető a 7. század második harmada elé, még akkor sem, ha a mellette lévő Fönlak-típusú veretek elfogadott keltezése a 7. század első harmada. (GARAM 2001,119.) Vélhetően ezek a gyenge minőségű veretek a típus legkésőbbi példányai közé sorolhatók. A Kürti Béla által sorolt további tárgytípusok (nagygömbös fülbevaló, sima csont tűtartó, korai jellegű kettőspajzs alakú veretek) sem lehetnek érvek a temetkezések megkezdésének ennyire korai datálása mellett. Eleve a préselt technika megjelenését az avar anyagban nem tehetjük korábbra a 7. század elejénél, ugyanis eddig a 6. századra keltezhető préselőminta még nem került elő. 333Az ufai sírokat R. B. Ahmerov a 7. század végére/8. század elejére tette. (AHMEROV 1951,137.) 334 KOMAR 2006, 355-358, ris. 47. 335 AFANAS’EV-RUNlC 2001, ris. 101. 336 BÓNA 1971, 28; KÜRTI 1983,182; LŐRINCZY-KÜRTI 1991,10. 128
