László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók
BALOGH CSILLA 9. Ismeretlen lelőhely (Magyarország)/Kisújszállás (?) (6. tábla 6-7) 10. Ismeretlen lelőhely/Mokrin (?) (Kikindai Múzeum, Szerbia) (12. kép 6; 7. tábla 6) 11. Ismeretlen lelőhely/egykori Torontál vármegye, szórvány. (12. kép 4; 6. tábla 3; 7. tábla 4) Vétel útján került a szegedi múzeumba 2 db aranylemezből készített, gúlacsüngős fülbevaló.227 Az egyik függőnél a háromoldalú gúla oldalain egy préseléssel kialakított, az oldal síkjától 2 mm-re bemélyedő háromszög alakú mező van, amelynek szélét granulációból álló gyöngysor keretezi. Ebben a mezőben granulációkból álló geometrikus kompozíció található: két koncentrikusan elhelyezett kör és a háromszögű keret sarkainál háromszögbe rendezett granulációk. (13. kép 6) Az alsó sarokban lévőhöz alulról még három, háromszögben rendezett granuláció kapcsolódik. Az oldaléleket nagy granulációkkal rakták ki, az oldallapok felső szélénél apró granulációkból álló gyöngysor húzódik. A gúla csúcsához négy, nagyobb granuláció és alul két félből öszszerakott, préselt lemezgömb csatlakozik. A nagyobb granulációk érintkező felületén apró granulációsor van. A fedlapot lemezből nyírták ki, amelyet felforrasztottak a gúlaalapra. Sarkain négy kisebb granuláción egy-egy nagyobb ül. Az egyik dísztag hiányos. A fülbevaló felfüggesztése a fedlapon áthúzott, bordázott aranyszalagból kialakított hurokkal történt. Szárára bordázott, hengeres palástot hajlítottak, amelynek tövét és a hurok felé eső peremét is apró granulációkkal keretezték. (13. kép 5) A másik függőnél az oldallapokon préseléssel keskeny, keresztben rovátkolt léckeretet alakítottak ki, azon belül granulációkból álló háromszög alakzatot, amelynek külső sarkaihoz fent két-két, lent öt-öt sorba rendezett, granulációból álló nyúlvány kapcsolódik. (13. kép 2) A kompozíció közepén granulációkból álló háromszög helyezkedik el, amelynek sarkaihoz még három-három, háromszögben elrendezett granuláció kapcsolódik. Az oldaléleken nagyobb granulációkból álló szegély húzódik. A gúla csúcsához nagyobb granulációkkal préselt lemezgömböt illesztettek. A fedlap és az oldalélek közé keskeny aranyszalag került, amely körben háromszögbe rendezett granulációkkal díszített. A fedlap sarkain négy-négy kisebb és rajtuk egyegy nagyobb granulációból összeállított dísztag ül. A fedlapon bordázott aranypántból hajlított hurokfület húztak át, és szárát bordázott, hengeres palásttal vették körbe, amelynek lábát granu-227A megszerzés körülményeiről közelebbi adatok nem állnak rendelkezésre. A származási helyként megadott Torontál megye elnevezésből az 1920-as évek előtti vételre gondolhatunk, mert 1923 után már Csanád, Arad lációkkal övezték. A fülbevaló gúlatagjának alsó része sérült. H=4,5 cm (3,8 cm), 4,5 cm (3,9 cm), sössz=l8,36 g. Ltsz.: MFM A. 53-145-1-12. Magyarmajdán-Újtemető/Majdan (Szerbia) (12. kép 5; 7. tábla 7)228 A fülbevalótípust az éleken futó nagyobb granulációsor és az oldallapok kisebb granulációkból öszszeállított geometrikus díszítése jellemzi. Az ismert 12 fülbevaló közül 6 szórványlelet, közülük kettő ismeretlen lelőhelyű. A sírleletként előkerült függők közül is csak 4 leletegyüttese vizsgálható. Az eddigi adatok alapján nők által, párosán viselt fülbevalótípusról van szó. (14. kép) A fülbevalókban közös, hogy a háromoldalú gúla csúcsához 3-4 nagyobb granulációval vagy kisebb lemezgömbbel illeszkedik egy nagyobb lemezgömb. Ezek mérete 0,9-14 cm között váltakozik, az egyik ismeretlen lelőhelyű, (6. tábla 2) hajdúböszörményi függőn (6. tábla 5) kisebb, 0,5 cm átmérőjű lemezgömb van. A függők csüngőtagjának mérete közel azonos, 3,1-3,8 cm között mozog. Öt fülbevalónál maradt meg a fülkarika, valamennyi oldalt nyitott, a két végén egyenesen záródó. A gúlacsüngők függesztőfülének kialakításában többféle megoldás fordul elő. A leggyakrabban bordázott aranyszalagból hajlított hurokfüllel függesztették fel a csüngőt a fülkarikára. A Deszk környékéről származó daraboknál (7. tábla 1, 3-5) és a hajdúböszörményi fülbevalón (6. tábla 5) a meghajlított hurokfül széthajtott végeit a fedlapra ráforrasztották, és a forrasztási helyeket apró granulációkkal takarták el. (13. kép 3) A többi függőnél a hurokfület a fedlap átlyukasztásával a lemezen áthúzták, és két végét a fedlap alján hajították szét. Ezeknél a függesztőfül szárára keresztben, bordázott lemezből hengeres palástot húztak, amelyet a tövénél forrasztással rögzítettek. (13. kép 4-5) A forrasztás nyomait granulációkkal fedték el. (13. kép 5) Ez a lemezpalást az egyébként mozgó függesztőfület stabilizálta, a kiszakadását megakadályozta. Egyetlen függőnél találkozunk ezektől eltérő megoldással. A Jankovich-aranyak között lévő, ismeretlen lelőhelyű fülbevalónál (6. tábla 2) a gúla zárólapjára egy sima lemezhengert forrasztottak, tövére körben granulációkból álló gyöngysort ültettek, és a gúla oldalainak irányába a henger falát háromszög alakzatba rendezett granulációkkal díszítették. A függőt ennél a hengeres tagnál fogva az arany fülkarikára forrasztották, majd a forrasztás nyomát granulációkkal fedték, és végül a csüngőtag felett, a és Torontál k. e. e. vármegye néven szerepelt volna. Torontál vármegye a Maros-Tisza-Duna szögben 1918- ig létező közigazgatási egység volt. 22b LŐRINCZY1998,349-350,13. kép 1. 116
