László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók

AZ AVAR KORI GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK

század végétől keltezhető darabok, női sírokból, párosán és páratlanul is.173 Csak egyetlen darab került elő éremmel post quem keltezhető temetkezésből: a 771. kriptából II. Tiberius (578-582) és Mauricius Tiberius (582-602) 7 darab átlyukasztott érme származik.174

Az arcybasevoi (3. tábla 13)175 176 és Klin Yar III. 29. katakombájából származó (3. tábla 14)16 darabok kísérőleleteik alapján nem keltezhetők a 7. század első harmadánál korábbra. Mindkettő férfisírból, egyesével került elő. Ezekkel közel egyidősek lehetnek a kamuntai függők is.177 (3. tábla 10-12)

A Kaukázustól északra lévő Mokraya Balka 5-10. századi temetkezőhelyéről eddig 5 katakombából került elő gúlacsüngős fülbevaló,1"3 (3. tábla 15-17, 19) amelyek közül három arany, egy bronz és egy pedig bronz öntvény. (3. tábla 19) Az egyik arany és a bronz öntött függő mellől származó érmek post quem adják meg a fülbevalók kronológiai helyét. A 20. katakombából származó II. Huszrau Parvíz (Khosrau II.) szasszanida uralkodó (590-628), a 117. katakombából Heraclius és Heraclius Constantinus (613-641) érmei származnak.179 A temetőt közlő szerzőpáros a granulált gúlacsüngős függőket a temető 7. század második felétől a 7-/8. század fordulójáig keltezett horizontjába tette.180 Ez a keltezés az érmek alapján azonban indokolatlanul késői.

A típus legkésőbbi — és egyben legnagyobb, nagyobb granulációval díszített — példányát Kelegejből (3. tábla 18) ismerjük,181 amely már Malaja Perescepino köréhez tartozik, s így a 7. század középső harmadára datálható.'82 A nagyobb méretű granulációk és a fülkarika belső gyöngydísze ezzel rokonítja az egyik kamuntai függőt. (3. tábla 20)

A fülbevalótípus legkésőbbi előfordulását a 7. század végére/8. század elejére keltezett zachepilovkai sírleletből ismertük,183 azonban a leletegyüttes nemrégiben történt teljes közlése és feldolgozása alapján184 törölhetjük a sorból, a leletek között való szerepeltetése téves.

173130., 132., 169., 220., 285., 336., 412-, 414., 416., 471.,

771., 760. és 772. kripta. (VEJMARN-AJBABIN1993, ris. 8.20,24, ris. 9. 28,30,33, ris. 16. 8, ris. 20. 25, ris. 35.17, ris. 52. 11, ris. 68. 4, ris. 69. 2-3, ю-il, ris. 85. 5-7,10,12, ris. 118. 27, ris. 121.19, ris. 122. 4.) A temetőt közlő szerzőpáros a granulációs és az öntött gúlacsüngős fülbevalókat indokolatlanul későre és nagyon tág határok közé, a 7. század második felétől a 9. századig keltezte. (VEJMARN-AJBABIN 1993,183J

174 KROPOTKIN 1965,177. No. 65.

175 MONGAJT1951, ris. 42-45.

176 FLËROV 2000,138-140. ris. 37-39.

177 CHANTRE 1887, Pl. XIV. 3-4, 6.

178 20., 21., 33., 59. és 117. katakomba. (AFANAS’EVRUNIÖ 2001, ris. 35. 6, ris. 37. 6, ris. 50. 6, ris. 75. 5, ris. 134. 8.)

179 AFANAS’EV-RUNlC 2001, 41.

180 AFANAS’EV-RUNIÖ 2001, 237.

A Kárpát-medencei darabok közül a Mauricius Tiberius (582-602) solidusanak utánzatával post quem a 6. század utolsó évtizedére keltezett sápoldali185 és a valamivel korábbra, a 6. század második felére/harmadik negyedére datált oromdűlői 1. sir18” a típus kisebb méretű példányainak kronológiai helyzetét elég szilárdan mutatja.

A nagyobb méretű darabok közül csak a Deszk-T.

24. sírról rendelkezünk bővebb információval. A sírleletben lévő gyöngyök közül a lecsapott sarkú hasáb alakú, kék színű monochrom gyöngyök jellegzetes római típusok, amelyek leginkább a 3-4. században voltak kedveltek, de az 5. századi késő római temetőkben is megtalálhatók, sőt Bizánc peremterületein egészen a 6. század utolsó harmadáig kedveltek voltak.187 A barnásfekete alapon négy fehér-kék szemes és fehér hurokfolyatott gyöngyök a 7. század elejének gyöngysoraiban fordulnak elő.188 A síregyüttes a gyöngyök alapján a 7. század első harmadára keltezhető. Bár egyetlen sírlelet alapján a nagyobb méretben készült Szegvár-típusú gúlacsüngős fülbevalók a kisebbeknél korábbi keltezése nem áll szilárd alapokon, újabb hiteles leletek igazolhatják az eltérő változatok kronológiai egymásutániságát. Az ékszertípusnál a méretbeli növekedés a keleti analógiák között is megfigyelhető tendencia.

Velika Kladusa-típus (4. tábla)

1. Dávod, szórvány (4. tábla 10)189

2. Erdély/Transilvania (Románia), szórvány (8. kép

3; 4- tábla !)190

3. Fadd (?), szórvány (4. tábla 4)191

4. Ismeretlen lelőhely (Magyarország), szórvány (4. tábla 2)192

5. Ismeretlen lelőhely (Magyarország), szórvány (4. tábla 3)193

6. Ismeretlen lelőhely (Magyarország), szórvány (4. tábla 8)194

FETTICH1937, Taf. CXXIX. 25.

182 A lelethorizont dotálásáról: KISS 1991, 193-210; GAVRITUHIN 2005, 406-411. Legutóbb részletes kutatástörténeti áttekintéssel: KOMAR 2006, 118, 230- 240.

183 Vö.: BÁLINT 1989, Abb. 41. 2; RAÈEV 2007, Tab. 83.

184 KOMAR-HARDAJEV 2012.

185 BÓNA1980, 92

186 LŐRINCZY1991,137

187 IVANISEVIC et al. 2006, 83-84.

188 Felsorolt példákkal: PÁSZTOR 1997,192.

189 GARAM1993, 30. Taf. 3. 7.

190 BÓNA 1986, Abb. 30. 3; GARAM 1993, 64. Taf 29. 4-5.

191 GARAM 1993, 64-65, Taf. 31. 8.

192 OrnJank 7; HAMPEL 1894, 61. LVIII. tábla 7; GARAM 199З, 67-68, Taf. 2. 7.

193 GARAM 1993, 67, Taf. 2. 6.

194 OrnJank 8.; GARAM 1993, 69, Taf. 71. 6.

IO9