László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Schmidtmayer Csaba: Német nyelvű móringlevelek a Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében (1792 - 1843)
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 19. (2014) 127-138. NÉMET NYELVŰ MÓRINGLEVELEK A KUNY DOMOKOS MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN (1792-1843) SCHMIDTMAYER CSABA KUTATÁSTÖRTÉNET Az alábbi forrásközlésben a Kuny Domokos Múzeum történeti gyűjteményében található 5 darab német nyelvű, a tata-gesztesi Esterházy-uradalom területén élő német jobbágyok által kötött móringlevél teljes szövege és azok magyar fordítása található. A paraszti házassági szerződések, szűkebb értelemben véve a móringlevelek kutatása és azok történeti néprajzi forrásként való vizsgálata több évtizedes múltra tekint vissza. Az első forrásközlések az 1940—50- es évekből valók: Csilléry Klára Baranya megyei1 és Hofer Tamás külsővati (Veszprém megye)2 adatai. A móringolással először Mándoki László foglalkozott behatóan, aki a hatalmas mennyiségű siklósi (Baranya megye) adat közlése mellett a jogszokás magyarországi kialakulását is végigtekintette.3 Tárkány Szűcs Ernő a kézfogóhoz kapcsolódó szokások részeként, folklórjelenségként vizsgálta a házassági szerződés kötését és azon belül a móringolást.4 Az Észak-Dunántúlról Győr-Moson-Sopron megyéből ismerünk nagyszámú móringlevelet, Domonkos Ottó 5, Dominkovits Péter 54, Balázs Tibor 15, Kelemen István 39 ilyen forrást közölt.5 Az egykori Komárom megyei Martosról (Martovce, Szlovákia) van adatunk a móringolásra6, illetve a tata-gesztesi Esterházy-uradalomból, a Fejér megyei Vértesboglár településről.7 A MÓRING ÉS A MORGENGABE Az írásba foglalt házassági szerződések jól elkülöníthető típusát alkotják a móringlevelek.8 * A móring etimológiailag a német Morgengabe (’reggeli ajándék’) szóból eredeztethető. Mándoki szerint eredetileg „a deßoratio-nak, a házasság elhálásának jutalmazása’^, és Tárkány Szűcs is hasonlóképpen vélekedik róla: „A Morgengabe elnevezés a középkori németjognak arra a reggeli ajándékára utal, amelyet egykor a férj a házasság megkötését követő reggelen feleségének adott.”10 A kifejezést azonban már a 14. századi szepesi szászok is „hitbér” értelemben használták:11 „az a díj, amelyet a férj a házasság megkötése és teljesítése esetére ígér a feleség részére.”12 Ez a férj halála esetén az özvegyen maradó feleségnek lehetőséget biztosított az őt megillető életszínvonalhoz vagy az újraházasodáshoz.13 Mindkét kutató feltette a kérdést, hogy miért változott meg magyar nyelvterületen a Morgengabe jelentése. Bár perdöntő választ nem kaphatunk rá, érdemes megvizsgálni a Morgengabe előfordulását a német jogi szövegekben. A Deutsches Rechtswörterbuch Morgengabe címszava több, mint 100 szöveghelyet idéz a 6-18. ' CSILLÉRY 1947. 2 HOFER 1957. 3 MÁNDOKI 1961. 4 TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 349-366. 5 DOMONKOS 1957; DOMINKOVITS 1992; BALÁZS 2004; KELEMEN 2008. 6 FÉL 1944, 71. Csupán néhány mondat erejéig tért ki a móringolásra, amelyet összevontan kezelt a végrendelkezéssel. Az általa leírt móringtípus (amikor mindkét fél megözvegyült) egy speciális, szűk esete a szokásnak. századi jogi korpuszokból, ám ezeknek csekély része (~io%) használta a kifejezést „deflorációs ajándék” értelemben, annál gyakoribb ellenben a szó „hitbér” értelmű, 13-14. századi, sőt korábbi felbukkanása. A 16. századtól azonban megfigyelhető a tendencia megfordulása: a házasságot jogilag szabályozó szövegekből folyamatosan kiszorult a kifejezés, egyre gyakrabban értelmezték viszont a lány erényességéért adott ajándékként.14 Felmerülhet tehát a gyanú, hogy a szó jelentésváltozása valójában éppen ellentétes irányú volt, mint azt korábban gondolta kutatás: egy száraz, jogi terminus technicus vált a középkori erényeket jelképező fogalommá. Ha elfogadjuk ezt a gondolatmenetet, azt is magyarázzuk vele, miért nem ismert a hazai újkori németség körében a móring kifejezés:15 mivel a Kárpát-medence lakossága eredeti értelmében használta tovább a 18-19. században is, a német területekről érkezett lakosság ekkorra már teljesen mást értett alatta, ezért az itt bevett kifejezés helyett a saját terminológiáját (Ehevertrag, Heiratsvertrag, Heiratskontrakt, verheiraten) használta. TAFFERNER1941, 73 és 75. 8 TÁRKÁNY SZŰCS 1981,357-9 MÁNDOKI 1961,125. 10 TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 358. “ MÁNDOKI 1961,125; TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 358. 12 TÁRKÁNY SZŰCS 1979, 553. 13 DOMINKOVITS 1992, 5-6; TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 362-363. 14 DRW 1996, 892-900. 15 MÁNDOKI 1961,125. I27 I
