László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)

László János: Egy méltatlanul elhanyagolt vár a Vértesben: Vitány

LÁSZLÓ JÁNOS

kicsi alapterületét is.:i Mintegy harminc évvel később történt a vár lényegében első rajzos dokumentálása, a romot több nagyobb vértesi erősséggel, Gesztessel, Csókakővel együtt Könyöki József lerajzolta, s rajzait 1886-ban a Műemlékek Országos Bizottsága meg is vásárolta.3 4 Vitányról az első, tudományos igényt megközelítő leírás, valamint történelmi összefoglaló Nácz József vértessomlói plébános tollából született 1899-ben, aki sok más vértesi középkori emlék tárgyalása során a várról szóló, akkor rendelkezésre álló ismereteket összefoglalta, jóllehet a tudományos kutatást ez igazából nem vitte előre. Részletes - mai szemmel nézve olykor nehezen értelmezhető - leírást adott a romról,5 nevének elnevezésére próbált magyarázatot adni, valamint néhány okleveles említést közölt, az idő tájt ismert várnagyainak listáját is ismertette.6

Vitány vára már a 20. század elején a Műemlékek Országos Bizottsága által összeállított műemlékjegyzékben szerepelt.7 A Borovszky Samu által szerkesztett megyei monográfia is tárgyalta a vár történelmét8, azonban a megismerhető források lehetséges spektrumát még nem használták ki, így a vár története eléggé hiányosra sikerült.

Inkább az ismeretterjesztést szolgálták a környék meghatározó hetilapja, a Tata-Tóvárosi Híradó által a 20. század fordulójától közölt rövidebb, olykor tudományosan pontatlan tudósítások a várról. Ezek között találunk néhány történelmi adattal fűszerezett sétaleírást,9 illetve rövidebb történelmi bemutatót is.10

Az 1930-as évek végi revíziós láz idején újabb vártörténeti összefoglalás született, valójában a Borovszky-féle monográfia adatait vették alapul, ezért ez sem bővítette lényegesen a várra vonatkozó adatok sorát.11

A második világháború után jeles várkutatónk, Gerő László foglalkozott munkáiban Vitánnyal, rövid - tartalmukat tekintve általában megegyező - történeti-tipológiai leírásokat adva róla. Az általa ki3 FÉNYES 1848,192.

4 HENSZLMAN1887, 83.

5 Az értelmezhetőséget nagyban zavarja, hogy az égtájakat nem pontosan használta, így az udvari bejáróra vonatkozó megállapításáról nehezen lehet eldönteni, hogy a délnyugati vagy az északkeleti oldalra vonatkozik. (NÁCZ 1899,131.)

6 NÁCZ 1899,131-135.

FORSTER 1905, 286.

8 BOROVSZKY 1907, 415-9 Tata-Tóvárosi Híradó 6. évf 48. sz. 1885. november 28.

1- 2.; Tata-Tóvárosi Híradó 43. évf. 16. sz. 1922. május

20.1.

Tata-Tóvárosi Híradó 22. évf. 51. sz. 1901. december 21.

2- 3. Mivel ezeket a rövid írásokat nem szakemberek

jegyezték le, így fordulhatott elő az, hogy az ott közölt

alakított tipológiai rendszer szerint Vitányt a „szabályos belső tornyos várak” között találhatjuk.12 Gerő véleménye szerint ez a vár is a két egymással szemben elhelyezkedő torony közötti udvarból álló vártípus egyik jellegzetes példája. Feltételezhetjük, hogy a helyszínen nem járt, adatait, az építményről alkotott elképzeléseit Méhes György 1952-ben készült állapotfelméréséből alakíthatta ki,13 mivel az egyik magasabb épületszárnyat toronynak vélte. Későbbi munkáiban is ez a megállapítása bukkant fel sorozatosan: az említett felmérésből ugyanis nem következett egyértelműen az, hogy az északnyugati magasabb épület több építési periódusból állt, így tehát valószínűleg nem toronyként kell kezelnünk ezt az épületszárnyat, hanem a környező falaknál magasabb épületnek.14

3. kép: Fényképfelvétel a leomlott falszakaszról (20. század első fele) (fotó: FGYNÖSZK)

Abb. 3: Foto von den eingestürzten Mauerresten (1. Hälfte des 20. Jhs)

oklevél tévesen a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Vilyvitány községre (1940-es egyesítés előtt: Vitány, Zemplén vármegye) vonatkozik.

“ O’SVÁTH 1938, 623.

12 GERŐ 1955, 180-182.; GERŐ 1968, 21, 163.; GERŐ

i 1975,324-13 A felmérés dokumentációja a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Terv- és Fotótárában található: 8629-8632. (Továbbiakban: FGYNÖSZK)

14 Munkánkban úgy gondoljuk, hogy a torony mint építészeti elem két ismérvvel rendelkezik. Egyrészt a környezőfalaknál lényegesen nagyobb magasságú, másrészt pedig bővítése esetén azt elsősorban függőleges irányban teszik. (Vízszintes irányú bővítése esetén korábbi építészeti jellege, stabil falszerkezete, így védhetősége elveszik.)

96